A madárbarát kert növényei

Ebben a bejegyzésemben a megfelelő növényzet kialakításáról és a madárbarát kert növényeiről szeretnék pár fontos dolgot megosztani Veletek.

Ha körbenézünk saját telkünkön, jól megfigyelhetjük, hogy kertünk különböző szintekből áll. A legalsó szinten a különféle lágyszárú növényeket, a középső szinten a bokrokat és cserjéket, a legfelső szinten pedig a fákat figyelhetjük meg.

Nézzük bővebben, milyen növényeket érdemes ültetni az imént említett szinteken.

Legalsó szint: aljnövényzet és a talajtakaró réteg.

A legalsó szint a legegyszerűbb, hiszen füves terület szerintem mindannyiunk kertjében megtalálható. Ezt a füves területet színesíthetjük különféle színpompás, lágyszárú növényekkel, melyeknek évszakonként más és más a virágzási ideje. Kereskedelmi forgalomban sokféle magkeverék megvásárolható, melyekkel egy kis virágos rétet varázsolhatunk saját kertünkbe. Ilyen például az imola, a közönséges cickafark, a margaréta, a búzavirág, a szarvaskerep vagy a nefelejcs. Ezen növények magvait a különféle madárfajok szívesen fogyasztják és emellett rengeteg bogárfajt is magukhoz vonzanak, melyek a virágok nektárját élvezik. A füves területeken a virágokból kipotyogó apró magvak, a rovarok és a puhatestű élőlények kitűnő táplálékforrást biztosítanak a kertünkbe látogató vagy éppen a kihelyezett odúnkban fiókáikat nevelő tollas kis barátinknak. Az énekes rigók, a fekete rigók, a zöld küllők vagy éppen a nyaktekercsek mind a talajon keresgélik napi betevőjüket. A pintyfélék, a cinegefélék vagy a házi rozsdafarkúak előszeretettel fogyasztják a virágok magvait, vagy a virágok nektárját szívogató rovarokat. 

Középső szint: ebbe a szintbe a különféle bokrok és cserjék tartoznak. 

A középső szint növényei táplálékot, rejtekhelyet és fészkelő helyet is biztosítanak a különféle madárfajoknak. A bokrok lehullott leveleit, az avart célszerű meghagyni a növények tövében, mert ebben a párás nyirkos közegben számos élőlény megfelelő életfeltételt talál magának. Ilyen eldugott sűrű és nyirkos helyeket kedvelnek a békák, a sünök, a csigák és számos rovarfaj is. Ezek a bokros területek az élelmüket a talajon keresgélő madárfajoknak fontos táplálkozási területei. Az avar sűrűjében megbújó apró élőlények remek táplálékforrást biztosítanak többek között az énekes vagy feketerigóknak. Ilyenkor ősszel érdemes ültetni bokrokat, aki szeretné kertjébe csalogatni a különféle vonuló madárfajokat az minden képen telepítsen bodzát, vadrózsát vagy aká kökény bokrokat. Eme növényeknek a termése az ősz elejei vonulási időszakra érik be és kitűnő táplálékforrást biztosítanak például a barátposzátának, a házi rozsdafarknak vagy éppen a csilpcsalp füzikének. De nemcsak a táplálék miatt keresik fel a madarak ezeket a növényeket, hanem a sűrű lombozatú bokrok és örökzöldek kitűnő fészkelési helyet is biztosítanak a költési időszakban a tengeliceknek, a zöldikéknek vagy éppen a cinegéknek. 

A madarak előnyben részesítik az olyan kerteket ahol a táplálék és a fészkelő hely is biztosított számukra és fiókáiknak. A sűrű egész évben lomban álló örökzöld cserjék a hideg téli időszakban széltől védett éjszakázó helyet kínálnak a kertünket látogató madárvendégeinknek. Az örökzöld cserjék növelik a fagyos, hideg, téli időben ezeknek az aprócska élőlényeknek a túlélési esélyeit. 

Legfelső szint: a legfelső szintbe a különféle méretű és fajtájú fák tartoznak. 

Ha lehetőségünk van rá mindenképpen honos fákat, gyümölcs fákat vagy mogyoró cserjéket ültessünk. A fák legoptimálisabb ültetési ideje az őszi időszak. Az én kertemben megtalálható a diófa, a barackfa, a cseresznyefa, az almafa, a vadkörtefa és a mogyoró cserje. Ezen fák érés idején kitűnő táplálékforrást biztosítanak tollas kis vendégeimnek. A kertemben ezek mellett még megtalálható három hatalmas termetű fenyőfa és két akácfa is. 

A fenyőkéreg repedési számos bogárnak szolgál otthonul, melyekre a madarak főként a csuszkák és fakuszok előszeretettel vadásznak. Ezen kívül a macskabagolynak is kitűnő nappalozó helyéül szolgál. A magas fák a magaslati fészkelőhelyeket kedvelő madaraknak remek fészkelőhelyet biztosít, ilyen pl. a meggyvágó vagy az erdei fülesbagoly. A mókusok is ilyen magas fákon építik meg gallyfészküket. Az örökzöld fenyők a téli, hideg időjárásban védett éjszakázási helyet biztosítanak. 

Az előbbiekben felsorolt három szint betartásával tökéletes madárbarát növényzetű kertet tudunk kialakítani. Azonban, ha csak az alsó és a középső szintet tudjuk kialakítani, mert kertünk mérete csak ezt teszi lehetővé ez is megfelel többféle madárfaj megtelepedéséhez és vendégül látásához.

Citromsármány / Emberiza citrinella

Népies nevei: Kerti sármány, Aranyáruló, Sármánykó, Sármánytyú néven is emlegetik.

Ez a madárfaj sárgás színekben pompázó tollruhát visel.

Ki ne hallotta volna még a hímek szolid, de számomra annál gyönyörűbb tavaszi „ci-ci-ci-ci-ci-cűű”énekét.

Az idei évben már februárban hallható volt fülbemászó dala, minden áldott nap ugyanazon a fán adta elő énekét és kényeztetett minket, természetszerető embereket. 

Barázdabillegető / Motacilla alba

Népies nevei:

Barázdácska, Közönséges billegény, Lipinka madár néven is szólítják.

Ez a vonuló madár tavasszal az első visszatérő madaraink közé tartozik, enyhe időjárás esetén már februárban megfigyelhető.

Tollruhája fekete, fehér és szürkés árnyalatokban pompázik. Feltűnően hosszú farkát a talajon szaladgálva folyton fel-le billegeti, nevét is innen kapta. 

Éneke nagyon szolid és egyszerű, mely egymást követő csicsergő hangokból áll, közte egy-egy szünettel. Hívóhangja nagyon könnyen megismerhető, mely "ci-ci-citi" hangok egymásutánja.

Csuszka / Sitta europaea

Október elejétől megkezdtem a madarak szoktató etetését a kertemben. Ahogy az időjárás egyre hűvösebbre fordul, úgy emelem a kihelyezett élelem mennyiségét is.
A tavalyi szezonban valami oknál fogva nagyon ritkán tette tiszteletét a csuszka. Idén viszont nagy örömömre egy csuszkapár állandó, minden napos vendége az etetőmnek. Általában az a pár látogatja az etetőt, melynek a revírjébe esik, ha pedig megjelenik egy mások pár is, akkor nagy veszekedéseknek lehetek szemtanúja.
A csuszkák, mint köztudott nagyon kedvelik a napraforgó magot és egyszerre több magot is képes összegyűjteni a csőrében, de mindet nem eszi meg, hanem farepedésekbe, odúkba vagy akár a földbe rejtegetik el.

Népies madárnevek - Barátcinege

A régi időkben a termésszerető emberek a környezetükben élő, gyakran előforduló, azaz a gyakori madárfajoknak hangjuk, megjelenésük és viselkedésük alapján egyedi neveket adtak. Hazánkban a különféle országrészeken ezeken az egyedi neveken nevezik a madárfajokat.

Barátcinege:

Ennek a szolid tollruhát viselő cinegefajnak a fején megfigyelhető sapkácska miatt a Papfejű cinege nevet adtak, de ezen kívül szólítják még Fekete fejű, Barátfejű, Kutyafejű vagy Szürke cinegének is.

A barátcinege a téli etetőm gyakori vendége, nyáron pedig előszeretettel használja a madáritatómat, szomja oltására és fürdőzésre. A természetnek hála egész évben gyönyörködhetek ebben a kis madárkában.

Éneke igen változatos, talán ha a hangszínére összpontosítunk, úgy tudjuk őt a legjobban beazonosítani hangja alapján. Leggyakrabban a "csöpp-csüpp" hangsort ismételgeti.