Oldalak

2015. január 29., csütörtök

A madarak téli eleségei.



 Balkáni gerle

KISEBB MAGVAK ÉS GABONAFÉLÉK:

Libatop: - erdei pinty 

Fű és bogáncsmag: - tengelic, zsezse

Köles: - csíz, kenderike, süvöltő

Kukorica: - szajkó, balkáni gerle

Zab: - mezei pacsirta, nagy fakopáncs

Búza: - búbos cinege 

 Szajkó

 Nagy fakopáncs




2015. január 27., kedd

Kikeleti hóvirág / Galanthus nivalis

A januárnak még nincsen vége, de a kikeleti hóvirágot már előcsalta az enyhe időjárás.

 

Zelk Zoltán: Hóvirág
 

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!



2015. január 24., szombat

A madarak téli eleségei


A következő bejegyzéseimben fel fogom sorolni azokat az eleségeket, amelyeket a kertünkben kihelyezett etetőinket látogató, tollas kis vendégeink előszeretettel fogyasztanak.
Itt a legelején kiemelném, ami nagyon fontos, hogy csak akkor kezdjünk neki a téli madáretetésnek, ha azt a hideg időszak folyamán rendszeresen és folyamatosan végezni tudjuk!!! Hiszen, ha kis tollas barátaink nem jutnak napközben elegendő táplálékhoz, a hideg éjszaka végzetes lehet számukra.

 Csuszka

OLAJTARTALMÚ MAGVAK:
-         napraforgómag
-         mandula
-         mogyoró
-         földi mogyoró
-        dió

 Barátcinege

Az imént felsorolt táplálékokat fogyasztó madárfajok:
-         széncinege
-         barátcinege
-         kék cinege
-         fenyves cinege
-         zöldike
-         tengelic
-         csuszka
-         csíz
-         meggyvágó
-         mezei, házi veréb
-         bakáni gerle
-         szajkó
-         nagy fakopáncs
-         közép fakopáncs 

 Zöldike 

Szajkó

Széncinege

Csíz és tengelic


2015. január 19., hétfő

Erdő



…naphosszat nem beszéltem senkivel, csak az erdő beszélt hozzám… Mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni.
De ahhoz, hogy érthessük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait s a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának örök, ősi törvényeit…
Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz, s ha ilyen jó barátságban vannak, akkor szívesen veszik egymást…
Fekete István

 Nagy fakopáncs / hím

Galambvirág
Már március elejétől megfigyelhető gyertyán és bükkelegyes erdőkben.

Erdei kutyatej
Márciustól virágzó növény gyertyán és bükkelegyes erdőkben találkozhatunk vele.


2015. január 13., kedd

„Nyitnikék”



Január 13-át írunk, elvileg a téli időszak leghidegebb hónapjának kellene lennie, de gyakorlatilag tavaszias az időjárás. Az éjszakai -3 fokról napközben +10 fokig kúszik fel a hőmérő higanyszála és napsütésben még melegebbek érezni a levegőt. Ez az enyhe időjárás sajnos a madarakat is megzavarja, ma a széncinege tavaszköszöntő énekében volt szerencsém gyönyörködni. Tavaszköszöntés a tél derekán, pedig így volt, a melengető napsütésben a fa ágán ülve szakadatlan fülbemászó nyitnikék, nyitnikék” énekét adta elő. Azt az éneket, melyet minden tavasszal annyira várok és szerintem ezzel az nem vagyok egyedül.



2015. január 12., hétfő

Egerészölyv / Buteo buteo





Népies nevei: Huszársas, Parlagi kánya, Nyávogó kánya néven is ismert.

Hazánkban védett madárfaj.

Eme faj kis hazánk egyik leggyakoribb, közepes termetű ragadozó madara.  Ki ne hallotta volna jellegzetes „hié” kiáltásukat, amint a magasban vitorlázva keringenek.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy fiatal példány az idei nyáron több alkalommal is meglátogatta a kertemben található itatót, így nagyon közelről meg tudtam figyelni. A ház mögötti kiserdőben lombhullás után megfigyeltem egy magas fán száraz gallyakból megépített fészket, nem tudom, hogy az ölyvszülők ebben fészkeltek e, de az biztos, hogy nem mesze lehetett a fészek, mert napjában többször láthatóak voltak, hol a telkemen, hol a kiserdőben vagy éppen a tisztás felett köröztek. Mivel az egerészölyv állandó madarunk így megfigyelésére egész évben lehetőségünk van. Nagy örömömre a mai napig napjában többször is sikerül velük találkoznom.




2015. január 6., kedd

Kiskertem ébredése.



Az új esztendő első napjait a erdőszéli kis házamban töltöttem, ahol ismét rengeteg megfigyelési élményben volt részem. Reggelente már 6 órától éberen vártam a pirkadati időszakot, hogy megfigyeljem a kertem ébredését. A sötétség leple nagyon lassan kezdte átadni a helyét a nappali világosságnak, de végül mint minden reggelen, most is a a világosság győzedelmeskedett. Legelső látogatóm a mókus szinte még a sötétség leple alatt kezdte meg napját és legfontosabb feladatát a napi betevőjének megszerzését. A kertemben van egy öreg elkorhadt fa, melynek kéregrepedéseibe diót és mogyorót teszek, hogy éhes kis látogatóimnak kedveskedjek vele. Ezeknek a falatoknak is hála a mókusok minden napos látogatói a kertemnek. A madarak közül ezen a napos is a feketerigó jelent meg elsőként és nyomban neki is látott az alma édes húsának a csipegetéséhez, majd hirtelen csőrébe fogott egy jókora darabot és tovaszállt vele a sűrű bokor rejtekébe. Ez a fekete tollruhát viselő, élénk sárga csőrű madár alig volt észrevehető a még éppen, hogy virradó kertembe de a természetnek hála pár centis friss hó takarta be a tájat és a fehér hóban nem maradhatott észrevétlen a számomra. Ahogy egyre jobban világosodott a kismadarak sorra bújtak elő éjszakai rejtekükből. Már napok óta felkeltette a figyelmemet, hogy az idén kihelyezett B típusú odút aprócska éjszakázó vendég veszi birtokba, aki nem más mint egy széncinege. Ezen a reggelen is ebből odúból reppent ki és az erdő felé vette az irányt, majd társaihoz csatlakozva bőszen nekifogott a táplálkozásnak. A múlt év vége és az idei év eleje kemény éjszakai fagyokat hozott, a nappali órákban is tartották magukat a mínuszok, így ebben a zord időben még fontosabb, hogy az etetőink folyamatosan fel legyenek töltve táplálékkal, mert ha nem jutnak elegendő élelemhez ezek a mindössze pár grammos madarak könnyen az életükbe kerülhet. A cinegékkel szinte egy időben jelentek meg a szajkók és nagy veszekedés közepette, mintha az utolsó szem kukoricáért menne a harc nekifogtak a táplálkozásnak. Már teljesen kivilágosodott mire megjelentek a csuszkák, szokás szerint ezen a reggelen is párban érkeztek. A kertem egyre jobban megtelt éhes madárcsőrrel szinte azt sem tudtam hová kapjam a fejemet. Azonban hirtelen egyik pillanatról a másikra ez a számomra idilli kép szétfoszlott. A kismadarak szétreppentek ahányan voltak annyi felé, a szajkók szinte mozdulni sem mertek, az egyik az etetőben behúzott nyakkal dermedten figyelt, a másik a fa ágai között csőrében kukoricát fogva állt fejét sem mozdítva. Szememmel keresni kezdtem a riadalom okozóját, de semmit sem láttam, pedig ilyen félelmet ragadozómadár jelenléte szokott kiváltani. Hosszú percek teltek el, de semmi sem változott, a kiskertemre néma csend és mozdulatlanság ült. A két szajkó, mint dermedt szobrok álltak és vártak, hogy a veszély odébb álljon és pillanatok elteltével odébb is állt, hirtelen a kertem mögötti nagy tölgyfáról egy karvaly reppent fel és zsákmány nélkül a tisztás irányába szállt. A szajkók tovább folytatták félbehagyott táplálkozásukat és pillanatok alatt a kismadarak is visszatértek, hogy ismét élettel töltsék meg a kertemet. 
8 óra tájban a nagy fakopáncs és a közép fakopáncs is tiszteletüket tették és éhségüket a kihelyezett tepertővel csillapították, de egy-egy szem diót is elcsentek a mókus elől. A cseresznyefa törzsén ezen a reggelen ismét megjelentek a rendszeres látogatóim egy fakusz pár. Rendszerint a hím menetel elől egészen a fa aljától a törzsön felfelé, fel a most csupaszon álló lombkoronáig, kissé lemaradva a párja szorgosan követi. Mikor felérnek a tetejéhez továbbreppennek a diófa törzsének az aljához és ugyanúgy mint az imént egymást követve folytatják útjukat. A talajon keresgélve megjelent a hím erdei pinty is. Ilyenkor a téli időszakban a többi hímmel összeverődve láthatóak, a tojók többsége ősszel Afrika felé veszik az irányt, hogy ott teleljenek á. Az utóbbi években megfigyelések szerint egyre több erdei pinty tojó nem vállalja ezt a veszélyekkel teli utazást, hanem hazánkban telelnek át a hímekkel együtt. 
A téli madáretetéssel többféle madárfajt tudunk a kertünkbe szoktatni és az élelemért cserébe rengeteg megfigyelési élményt kapunk tőlük viszonzásul. Bízom benne, hogy az idei évem is madárvendégekben bővelkedő lesz.