2015. február 28., szombat

Moha, harmatcseppel díszítve.


 Csodálkozz rá a nagyvilágra!
Mennyi sok szépség vesz körül.
Legtöbbjük apró, észrevétlen,
aminek csak a szív örül.
Mint harmatcsepp – egy cseppnyi “bolygó”
- mely egy virágon megpihent.
Tükröt tartva, nagy szeretettel,
mutatja meg a végtelent…
(Aranyosi Ervin)



2015. február 21., szombat

Január az erdőben.




Szerintem minden évszaknak megvan a maga szépsége és varázsa. Legyen az ezernyi színben pompázó ősz, hófehér ruhába öltözött tél, madárcsicsergéssel és üde virágillattal elvarázsoló tavasz vagy szikrázó napsütéssel kényeztető nyár. Minden évszakban és bármilyen időben megéri a természetbe kóborolni, hiszen mindig rengeteg élményt tartogat a számunkra.
Az új esztendő első hetében a természet gyönyörű hófehér ruhába öltöztette a tájat. A puha hótakaró minden apró ágat és fűszálat befedett és ahogy a nap sugarai megsütötték mint gyémánt úgy csillogtak a hópelyhek. Ebben a szívemnek oly kedves időben remek erdei sétákat tehettem. A téli erdő ilyenkor számtalan történetet mesél, csak figyelmesen kell haladnunk az ösvényein. Most joggal kérdezhetitek mit mesélhet nekünk ez erdő vagy a lépteinkkel taposott ösvény? A hófehér lepellel borított talajon különféle nyomokat figyelhetünk meg, melyeket az erdő lakói hagynak maguk után és ezekből a nyomokból sok mindent kiolvashatunk.
Az erdő ösvényére érve nem is kellet sokáig mennem ahhoz, hogy az imént említett nyomokat megpillanthassam. A szűz hóban számtalan patanyom díszelgett, melyek nem mástól mint a vaddisznóktól származtak. Egy csorda lehetett, melyben kisebb és nagyobb példányok keveredtek, ezt a nyomok nagysága könnyen elárulta. Amint egyre mélyebbre haladtam az erdőben az ösvény mellett egy szinte szobányi területen a friss hótakaró helyét, nyirkos falevelek és feltúrt földkupacok vették át. A vaddisznók kutathattak itt élelem után, szaglásuk nem csalhatta meg őket, mert a nagy tölgyfa alatt ősszel rengetek makk hullott a földre és ennek maradványai most ebben a hideg és havas időben kitűnő lakomául szolgált nekik. Egy-egy ottfelejtett makk elárulta, hogy keresésük szerencsére nem volt hiábavaló. Sétámat folytatva több kisebb-nagyobb túrást tudtam megfigyelni, az egyik közepén egy hím feketerigó minden erejét beleadva csapkodta szét élénksárga csőrével a nyirkos faleveleket, abban a reményben, hogy megbújt rovarokat vagy esetleg elhúzódott férgeket talál és talált is, melyeket nyomban el is pusztított. A vaddisznók által feltúrt területek, sok erdei madárnak kínálnak élelemszerzési lehetőséget, hiszen a talajra hullott apró magok vagy megbújt rovarok ilyenkor előbújnak a hólepel alól és a cinegék, a vörösbegyek, a feketerigók vagy éppen a pintyfélék örömmel felcsipegetik. Erdei sétámat a szajkók időről-időre felhangzó riasztásán kívül néma csend kísérte.
A téli idő sajnos nem nyúlt hosszúra és sokáig nem örvendeztettet meg, hiszen a január többi napjai és hetei enyhe időjárást hoztak. A nap egyre melegebb sugarai sorra csalták elő a madarak énekét.A csuszkapárok úgy füttyentgettek egymásnak, mintha a tavasz már a levegőben lett volna. A széncinegék pedig január közepén a "nyitnikék" és "ti-ta,ti-ta" tavaszköszöntő előadásukat énekelték. Azt az éneket mely a tavasz közeledtét jelzi, mely éneket meghallva szívemet öröm és boldogság  tölti el, ekkor egy kis időre elhiszem nekik, hogy a tavasz már nem is oly messzire jár.
Azonban hiába volt ilyen enyhe a január, nem tudhatom mit hoz és milyen idővel vár a február. Lehet folytatódik a tavasziasan enyhe idő, de az sem kizárt, hogy a tél vasfoga még összeszorítja magát.






2015. február 18., szerda

A madarak téli eleségei.



 Vörösbegy

 FŐTT TOJÁS, NATÚR SAJTOK:
-         vörösbegy

 Vörösbegy

FŐTT RÉPA, RIZS, FŐTT TÉSZTA:
-         szajkó
-         fekete rigó
-         mezei, házi veréb 


 Szajkó

 Feketerigó hím

Házi veréb tojók

2015. február 15., vasárnap

Január a kiskertemben.



Mint az előző bejegyzésemben említettem, az új esztendő első hete havat és kemény éjszakai mínuszokat hozott. Ebben a hideg és a madarak számára zord időben még jobban oda kell figyelnünk tollas kis barátainkra. Több olyan faj is van melyek a talajon táplálkoznak és ha hó borítja be a tájat nehezebben tudják megszerezni napi betevőjüket, így nekik is nagy könnyebbséget jelent a kertünkbe kihelyezett táplálék. Ilyenek például a csízek vagy az erdei pintyek, melyek a talajetetőt részesítik előnyben. Ha kertünk egy részén eltakarítjuk a havat és vagy a csupasz földre vagy pedig egy nagyobb virágalátétbe kölest, napraforgómagot, búzát vagy árpát szórunk, ezen madarak akár más fajokkal is összeverődve (zöldikék, tengelicek, házi-mezei verebek)nagy örömmel fognak falatozni. 



A hidegnek és a hónak köszönhetően rengeteg madárfajt vonzott a kertem etetőibe kihelyezett élelem és a friss víz. Nagy örömömre nem győztem a táplálékuk utánpótlásáról gondoskodni, hiszen nekem ez nagy boldogság amikor látom, hogy mennyi éhes kis csőr lakik jól és ezzel hozzájárulhatok, hogy ezt a téli időszakot, mely nekik nagy megpróbáltatás könnyebben és teli hassal tudják átvészelni. 
Azonban nem csak a madarak tiszteletek meg jelenlétükkel, hanem a mókus is folytatva a nyári és őszi látogatását, most a téli napokban sem maradt el. Minden nap meglátogatott és a kirakott diócsemegével és az almával enyhítette korgó gyomra éhségét. 


Ezt az egy hetes hideg és havas időszakot leszámítva a január többi hete enyhe és olykor tavaszias napokat tartogatott. Olyannyira, hogy január 12-én a kiskertem már a széncinege fülbemászó és sokunk által jól ismert "nyinikék, nyitnikék" és "ti-ta, ti-ta" tavaszköszöntő énekétől volt hangos. Azonban nem csak a madarakat zavarta meg ez az enyhe idő, hanem a növényeket is. Január 26-án nemcsak, hogy előbújt a kikeleti hóvirág levelei, hanem a csodálatos hófehér virágai is szememet gyönyörködtették. Ezzel leírhatom, hogy 2015 első virágára nem kellett kora tavaszig várni, hanem már a tél derekán teljes pompájában tündökölt.  


A januárnak általában a tél leghidegebb hónapjának kellene lennie, ehhez képest egy hét telt el úgy, hogy eme hónapot igazi télnek mondhattam.


2015. február 13., péntek

Január




 Az év első hónapja a január, mely sokak szerint unalmasan és eseménytelenül telik, de nem egy természetszerető embernek. Hiszen a természet porondján folyamatosan zajlanak az események, csak mi rajtunk múlik, hogy észrevesszük és meglássuk-e a történéseket. Ha nyitott szemmel és fülel járjuk a természet ösvényeit akkor biztosan nem csalódunk, mert folyton történik valami, legyen az fényes nappal vagy sötét éjszaka.
A január első hete a természetnek hála igazi téli időjárással örvendeztetett meg. Az új esztendő első hétvégéjén a tájat csodaszép hótakaró borította be, a hőmérséklet pedig a napközbeni 0 °C-ról, éjszaka -12 °C-ra süllyedt. Azonban ez a számomra gyönyörű, ízig-vérig téli idő sajnos nem tartott sokáig, mert sajnos a hó gyors olvadásnak indult és a hőmérséklet olyannyira megenyhült, hogy január 12-én már a széncinege fülbemászó és szívemet melengető "nyitnikék-nyitnikék" tavaszköszöntő énekétől volt hangos a táj. A hónap utolsó hetében pedig a kikeleti hóvirágon is megjelentek a duzzadó bimbók.
Hiába köszöntött ránk az új év az időjárás változékonysága a régi maradt, ezzel folytatva az óesztendő kiszámíthatatlanságát, mely sajnos negatívan befolyásolja a növények, a rovarok, a madarak és a többi élőlény életét is.


                                                                
                                                                      




2015. február 8., vasárnap

A madarak téli eleségei.




Feketerigó

GYÜMÖLCSÖK, ASZALT VAGY SZÁRÍTOTT GYÜMÖLCSÖK
-         Alma
-         Körte
-         Mazsola
-         Sárga barack aszalva
-         Bodzabogyó
-         Galagonya szárítva
-         Madárbirs

Az imént felsorolt táplálékokat fogyasztó madárfajok:
-         feketerigó
-         énekes rigó
-         fenyőrigó
-         süvöltő
-         csonttollú
-         mezei, házi verebek

Házi veréb

Mezei veréb



2015. február 3., kedd

Énekes rigó / Turdus philomelos





Népies nevei: Dalos rigó, Nyári rigó, Hurosmadár néven is ismert.

Hazánkban védett madárfaj.

Az énekes rigó a szívemnek az egyik legkedveltebb madárfaja. Elsősorban csodálatos, fülbemászó éneke miatt szeretem ennyire. A tavalyi évben már február 20-án hallható volt szívemnek oly kedves változatos, többször ismételgetett strófákból álló dala. Amikor meghallom énekét, tudom, hogy a tavasz már csak karnyújtásnyira jár. A hím a költési időszak alatt folyamatosan énekel, a tojó pedig a tojásokon kotlik. A kotlásban a hím nem vállal szerepet, de a fiókák felnevelésében igen.