Szerintem minden évszaknak megvan a maga szépsége és varázsa. Legyen az ezernyi színben pompázó ősz, hófehér ruhába öltözött tél, madárcsicsergéssel és üde virágillattal elvarázsoló tavasz vagy szikrázó napsütéssel kényeztető nyár. Minden évszakban és bármilyen időben megéri a természetbe kóborolni, hiszen mindig rengeteg élményt tartogat a számunkra.
Az új esztendő első hetében a természet gyönyörű hófehér ruhába
öltöztette a tájat. A puha hótakaró minden apró ágat és fűszálat
befedett és ahogy a nap sugarai megsütötték mint gyémánt úgy csillogtak a
hópelyhek. Ebben a szívemnek oly kedves időben remek erdei sétákat tehettem. A téli erdő ilyenkor számtalan történetet mesél, csak figyelmesen kell haladnunk az ösvényein. Most joggal kérdezhetitek mit mesélhet nekünk ez erdő vagy a lépteinkkel taposott ösvény? A hófehér lepellel borított talajon különféle nyomokat figyelhetünk meg, melyeket az erdő lakói hagynak maguk után és ezekből a nyomokból sok mindent kiolvashatunk.
Az erdő ösvényére érve nem is kellet sokáig mennem ahhoz, hogy az imént említett nyomokat megpillanthassam. A szűz hóban számtalan patanyom díszelgett, melyek nem mástól mint a vaddisznóktól származtak. Egy csorda lehetett, melyben kisebb és nagyobb példányok keveredtek, ezt a nyomok nagysága könnyen elárulta. Amint egyre mélyebbre haladtam az erdőben az ösvény mellett egy szinte szobányi területen a friss hótakaró helyét, nyirkos falevelek és feltúrt földkupacok vették át. A vaddisznók kutathattak itt élelem után, szaglásuk nem csalhatta meg őket, mert a nagy tölgyfa alatt ősszel rengetek makk hullott a földre és ennek maradványai most ebben a hideg és havas időben kitűnő lakomául szolgált nekik. Egy-egy ottfelejtett makk elárulta, hogy keresésük szerencsére nem volt hiábavaló. Sétámat folytatva több kisebb-nagyobb túrást tudtam megfigyelni, az egyik közepén egy hím feketerigó minden erejét beleadva csapkodta szét élénksárga csőrével a nyirkos faleveleket, abban a reményben, hogy megbújt rovarokat vagy esetleg elhúzódott férgeket talál és talált is, melyeket nyomban el is pusztított. A vaddisznók által feltúrt területek, sok erdei madárnak kínálnak élelemszerzési lehetőséget, hiszen a talajra hullott apró magok vagy megbújt rovarok ilyenkor előbújnak a hólepel alól és a cinegék, a vörösbegyek, a feketerigók vagy éppen a pintyfélék örömmel felcsipegetik. Erdei sétámat a szajkók időről-időre felhangzó riasztásán kívül néma csend kísérte.
A téli idő sajnos nem nyúlt hosszúra és sokáig nem örvendeztettet meg, hiszen a január többi napjai és hetei enyhe időjárást hoztak. A nap egyre melegebb sugarai sorra csalták elő a madarak énekét.A csuszkapárok úgy füttyentgettek egymásnak, mintha a tavasz már a levegőben lett volna. A széncinegék pedig január közepén a "nyitnikék" és "ti-ta,ti-ta" tavaszköszöntő előadásukat énekelték. Azt az éneket mely a tavasz közeledtét jelzi, mely éneket meghallva szívemet öröm és boldogság tölti el, ekkor egy kis időre elhiszem nekik, hogy a tavasz már nem is oly messzire jár.
Azonban hiába volt ilyen enyhe a január, nem tudhatom mit hoz és milyen idővel vár a február. Lehet folytatódik a tavasziasan enyhe idő, de az sem kizárt, hogy a tél vasfoga még összeszorítja magát.
