Az ősz legszebbjei

Őszi kikericsek

 

Őszi kikericsek

 

 

Nem is oly rég számoltam be Nektek az őszi kikericsek birodalmában tett látogatásunkról. Az akkori ottlétünk alkalmával, mindössze egyetlen őszikével hozott össze találkozást a természet. Pár nappal ezelőtt ismét útra keltünk, bízva benne, hogy az őszi napsütés, mely igazán kellemes meleggel kényeztette a szeptemberi nappalokat, több virágnak is kedvet adott szirmaik bontogatásához. A természetnek, a jó időnek hála pedig így is lett. A hatalmas mezőn több tucat halványlila virág fogadott minket, akik varázslatos szépségükkel ragyogták be az alkonyatba forduló tájat. Ahogy lábaikat csöndesen egymás után szedtük, a Nap izzó korongja épp nyugovóra tért az égbolt peremén, melynek köszönhetően kellemes fények, lágy színek ölelték át a rétet. A sárguló fűszálak közül pirregő tücskök andalító muzsikája szűrődött ki, miközben a bogárság tagjai már pihenni készültek. A mező szélén húzódó hatalmas erdőség fái közül, a gímszarvas bikák orgonáltak, szerelemtől ittas hangjuk betöltötte a tájat, a levegőt szinte reszketett erőteljes hangjuk nyomán. Nagy levegőt véve szívtam magamba az ősz utánozhatatlan illatát, fülemet nagyra nyitva hallgattam az ősz legszebb muzsikáját, szemeimmel pedig a tájat kémleltem, melyben az ősz legszebb virágai már mind elfoglalták a helyüket. Ilyenkor úgy érzem enyém a világ, melynek szépségével soha nem tudok betelni, hiszen annyi, meg annyi csodát rejt a természet. 

 

 

Őszi kikericsek

Őszi kikericsek

 

 

Füttyögés az erdő rengetegében

 

Csuszka

 

A kellemes őszi meleg, a már-már nyárias levegő, a kis tollasokat dalolásra készteti. Legutóbb a széncinege gyöngyözően csengő hinta dalocskájáról számoltam be Nektek, most pedig a kékes tollruhába bújt csuszkáról fogok mesélni. A csuszkák állandó madaraink, akiknek a jelenlétében, egész esztendőben gyönyörködhetünk.   

Bármikor is lépek rá az erdő ösvényére, szinte nincsen olyan látogatásom, hogy ennek a folyton izgő-mozgó madárnak a hangját ne hallanám. A csuszkák az esztendő minden áldott napján párba állva élik az életüket. Párkapcsolatuk évekre szól. A párok a költési időszakon kívül is védelmezik, óvják revírjeiket, és a birtokolt területük határain belül tartózkodnak. Mivel egész évben párkapcsolatban élnek, éppen ezért hallhatjuk olyan gyakran “tveed-tveed” kapcsolattartó hangjuk. Hiszen a hím és a tojó ezzel a hanggal tartja folyamatosan, egymást közt a kapcsolatot. Távolra soha nem mennek egymástól, ha az egyik kicsit odébb áll, a másik máris hangjával jelez társának. 

Ilyenkor ősszel is gyakran hallom “tveed-tveed” hangjukat az erdő rengetegében. Azonban az elmúlt napokban nem csak kapcsolattartó hangjukat, hanem a rájuk jellemző különleges füttyüket is meg tudtam figyelni, mely hang messzi kúszva töltötte be az erdő ösvényét. Általában a tél közepétől hangos az erdő a csuszkák füttyeitől, de most az ősz, a kellemes meleget tartogató szeptember is megajándékoz kedves füttyögő hangjukkal. 

A tisztás őszi lakója

 

A kis erdei tisztás üdeségét és virágos pompáját a nyár csöndesen magával vitte. Még a mai napig vannak szirmait bontogató virágok, de közel sem annyian, mint hetekkel ezelőtt, és az ő napjaik is, már meg vannak számlálva. Legtöbbjük magjaikat érlelik, hogy jövő nyárra újra szépségükkel teljen meg a tisztás minden szeglete. 

A növények sokaság között szeptember ide vagy oda még zajlik az élet. Rovarok jönnek-mennek, repülnek, és napfürdőznek, amikor a nap sugarai még meleget adnak nekik. Tegnap délután, több apró tisztáslakót is sikerült megfigyelnem, akik közül az egyik legkülönlegesebb a zöld repülőszöcske volt. Élénkzöld színe már kivált a sárguló növényzet közül, szép termetes méretével pedig hamar felhívta magára a figyelmemet. Szárnya szép nagyra nőtt, melyet, ha széttár messzi tud repülni. Röptét általában ugrással indítja, majd szárnyait széttárva, kiválóan repül. Ez az egyed nyugodtan viselkedett, talán érezhette nincsen veszélyben. Hagyta, hogy megörökítsem és szemügyre vegyem különleges szépségét.

Hinta dalocska

Széncinege tojó

Az ősz első hónapjának a közepén járunk, de az időjárás mit sem foglakozik azzal, hogy a naptár mit mutat. Hiába köszöntött be a szeptember a hőmérséklet napközben még mindig a nyarat idézi. Az éjszaka sötét leple alatt azonban már hűvösre fordul az időjárás, hajnalra pedig apró harmatcseppek ülnek ki a növényekre, csillogó felöltőbe bújtatva őket. A meleg idő, a nap simogató sugarai azonban megtévesztő lehet a természet lakói számára. 

Ma délután is nyáriasan meleg uralta a  természet ösvényeit, melyben a széncinege hímnek daloláshoz szottyant kedve. Csőrét széttárva, a tavasz egyik legszebb előadását kezdte énekelni, a szívemnek oly kedves hinta dalocskát. Hangja úgy gyöngyözött, mint a csendesen osonó kis patak kristálytiszta vize, mintha valóban a tavaszt, a kikeletet köszöntené. Hosszú hetek teltek már el a madarak dalai nélkül, hisz a költési és a fiókanevelési időszakuk régen véget ért. Hangjukat csak a kapcsolattartásra és a riasztásra használták. Ma délután azonban a széncinege kedves strófái, melyek oly jókedvűen csilingeltek, újra élettel töltötték meg az erdő fáinak rengetegét. 

Ha nem hallom közben a fák hulló leveleinek halk neszeit, az apró sipkás makkgyerekek kedves kopogtatásait  és érzem olyan tisztán az ősz utánozhatatlan illatát, gondolkodás nélkül elhittem volna neki, hogy ismét a tavaszi erdő ösvényét járom. 

Őszi muzsikus

 Pirregő tücsök nőstény

  Pirregő tücsök nőstény

Ha figyelmesen járjuk a természet ösvényeit, és ismerjük a benne végbemenő változásokat, akkor több esemény is jelzi a számunkra az évszakok változását. Ha nyitott szemmel és füllel követjük ezeket a változásokat, eseményeket akkor naptár sem kell hozzá, hogy tudjuk, épp melyik hónapban járunk. 

Van egy rovar, akinek a messze hangzó muzsikája az ősz közeledtét hirdeti. Általában augusztusban kezdi el hallatni mélabúsnak tűnő előadását, és egészen októberig örvendezteti meg azt, aki nyitott füllel hallgatja a természet neszeit. Az ő neve nem más, mint a pirregő tücsök, akit gyakran őszi bogárnak is neveznek, éppen azért, mert a muzsikájával az ősz közeledtét jelzi. Általában naplemente tájékán, és az azt követő esti időszakban figyelhető meg leggyakrabban az előadása. Ez az előadás, ez a fülbe mászó muzsika a nőstényeknek szól, így próbálnak a hímek párt keresni maguknak. Az udvarlás náluk pedig igazán szép szerenáddal történik. 

A természetnek, hála esténként én is hallhatom a pirregő tücskök “krí-krí-krí” muzsikáját, mely számomra a múló nyár, és a várva várt ősz egyik fontos hozzátartozója. Azonban találkozót, még nem hozott velük össze a természet, saját szememmel még nem tudtam őket megfigyelni. De ez a tegnapi nap megváltozott, hiszen a természetnek hála, a fák rengetege között megbújó erdei tisztás növényei között, egy eddig még nem látott, igazán különleges megjelenésű rovaron akadt meg a tekintetem. Egészen kicsi volt, és először valamilyen különleges szöcskének gondoltam, hiszen szép méretes csápokat viselt. Később azonban, amikor még alaposabban szemügyre vettem, láttam, hogy ő bizony nem más, mint az őszi bogár, a pirregő tücsök nősténye. Meglepődtem, hogy milyen kicsi, nagyobbnak gondoltam. A lómenta levelén pihent, így mulatva idejét. Szerencsére a zöld levélen hamar feltűnt barnás felöltője, így annak ellenére, hogy nem nagy testtel áldotta meg a természet, hamar megakadt rajta a tekintetem. Óvatosan közeledtem felé, hiszen nem tudtam mennyire zavarja őt a jelenlétem és a közelségem. Boldog voltam, hiszen egyáltalán nem bánta, hogy fotózom őt, és gyönyörködök különleges kinézetében. 

Hálás vagyok neki és a természetnek, hogy ismét, egy eddig nem látott rovar megfigyelésével lehetek gazdagabb. Nekem ezek a pillanatok kincset érnek, örömet lopnak a szívembe, és elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy akkor, abban a pillanatban épp megpillantottam őt.      

  

  Pirregő tücsök nőstény

A természet terített asztala - Bükkmakk

Bükkmakkok

A lombelegyes erdei út szélén, szép sudárra nőtt bükkfák állnak. Mindössze ketten lelték itt meg otthonukat, szorosan egymás mellett, ágaikat összekulcsolva. 

Ilyenkor az ősz első hónapjában leveleik már nem abban az üde zöld színben tündökölnek, mint hetekkel ezelőtt, megfakultan, egyik másik már sárgán ringatózik az ágakon. A levelek sokasága között pedig már ott bujkálnak a terméseik. A makkocskák még az apró tüskékkel díszített kupacsokban lapulnak. De egy szép őszi napon majd sorban felnyílnak, és mint apró csillagok díszítik otthonukat, a bükkfa ágait. 

A természet terített asztala

Beköszöntött az ősz, a terméseket érlelő, csöndesen cammogó szeptember. 

Az őszi nap fényében fürdő erdőszéleken, az erdei utak mentén, a fák rengetege között megbújó tisztáson otthonra lelt növények, már terméseiket érlelik. A fák ágain, a levelek sűrűje között makkok szoroskodnak, a bokrok ágai lédús gyümölcsöktől roskadoznak, a virágok szárán pedig különféle formájú termések pihennek, melyek mindegyike az új élet reményét, apró magok tömkelegét rejtik magukban. Az ősz róluk szól, a korgó gyomrokat, az éhes csőröket, és a rejtett spájzokat megtöltő termésekről. Ezekben a hetekben szinte roskadoznak a bokrok kesze-kusza ágai a színes termésektől, amik mágnesként vonzzák az erdők lakóit. A természet minden ősszel bőségesen megtéríti az asztalát, hogy hiányt senki ne szenvedjen a finom csemegékből, hogy minden lakójának az éléstára meg tudjon telni, mindenki bőségesen megtömhesse spájzát, aki a télre előre gondol. 

Az előttünk álló hónapokban elmesélem és megmutatom Nektek, hogy milyen terméseket érlelnek az ősz nap bágyadt sugarai, melyik erdőlakó, melyik termést fogyasztja, és hogy a szorgos kis erdei gyűjtögetők hová rejtik a télre összeszedett betevőket. 

Tartsatok velem az őszi erdők ösvényein, hiszen az előttünk álló hónapok is megannyi megfigyelési élményt és kedves pillanatokat fognak rejteni.