Macskabagoly

 A macskabagoly hangja

Az első erdőszéli telkemen töltött nyaramon rengeteg megfigyelési élménnyel gazdagodtam. Az erdő ölelő közelségének köszönhetően még jobban részese lehettem a különféle madárfajok és állatok életének.

A természetnek hála olyan élményeket is átélhettem amikben eddig nem volt részem. Az egyik ilyen élmény a macskabagoly megfigyelése volt.

A nyári estéket szívesen töltöttem a szabadban és szemléltem az erdőben vagy akár a kertemben zajló eseményeket, hallgattam a madarak énekét, a tücskök muzsikáját. Ahogy a tájra egyre inkább sötétség borult a madarak éneke lassan elcsendesedett és az éjszaka nyugalmát csak a tücskök zenéje járta át. Az élet azonban éj leple alatt sem állt meg, sőt előmerészkedtek az éjszakai életet élő állatok, melyeket csak ilyenkor tudunk megfigyelni.

Egy langyos nyári éjszakán furcsa csipogó hang ütötte meg a fülemet és ez a hang nem mástól, mint a macskabagolytól származott, jobban mondva baglyoktól, hiszen ketten voltak. Egy tojó és egy hím példány bőszen beszélgetett egymással az éj leple alatt. A hangokat egyre közelebbről hallottam és hirtelen szinte nesztelen szárnycsapással a kerteben álló akácfára repült az egyik példány. Szerencsére közelségemet elég jól tűrte és így alaposan szemügyre vehettem és le is fotózhattam. A nyár folyamán a sötétedés utáni időszakban nagyon sokszor hallhatóak voltak, amint egymással beszélgettek, ebből arra következtetek, hogy ez a macskabagoly pár a közelben fészkel és a telket körülölelő erdő a vadászterületéhez tartozik.

Ennek a közepes termetű bagolynak nagy kerek feje és igen rövid farka van. Tollazata igen tarka, melynek köszönhetően kitűnően álcázza magát. Széles szárnyai végén fűrészes evezőtollaknak köszönhetően az éj leple alatt szinte nesztelenül tud repülni és elejteni áldozatát. A macskabagoly állandó madarunk, így egész évben megfigyelhető a vadászterületén, ezért nem csak a nyári időszakban, hanem télen is nálunk tartózkodik. 

Őszi készülődés a madárbarát kertemben.

 Kenderike tojó,  csőrében a fészke béleléséhez összegyűjtött kutyaszőrrel.

Egy madárbarát számára az ősz sok teendőt tartogat, mondhatnám úgy is, hogy ez egy felkészülési időszak. 

Minden évben teszek valamit azért, hogy kertem madárbarát kert legyen. Elsőként a madárodúkról szeretnék írni, ugyanis éppen ma gazdagítottam a kertemet egy újabb költőhellyel. 

Az eredi madaraink mintegy harmada odúlakó vagyis odúban rakja le és költi ki tojásait. Többnyire harkályok által kivájt odúkat foglalnak el, hiszen mint tudjuk a harkályok minden évben új otthont készítenek az új nemzedék számára és ezeket az elhagyott odúkat többféle madárfaj birtokba veszi, hogy aztán fiókáit felnevelhessék benne. A harkályok tehát nagyon sok eredi madárfaj költését könnyítik meg, ilyen például a kékcinege vagy  a széncinege. Ezek a madarak az odún belül még fészket is építenek, nem a csupasz aljzatra rakják le a tojásaikat, mint a harkályok.  

A kertünkben kihelyezett mesterséges odúkkal segíthetjük tollas vendégeink megtelepedését, hiszen a településeken, nem gyakoriak az odvas fák vagy a harkályok által előkészített és bérbe vehető költőhelyek. 

Van egy pár dolog amit figyelembe kell vennünk mielőtt keltetőládát helyeznénk ki kertünkbe. Aki odút rak ki az szerintem egyéb madárbarát tevékenységet is folytat, ilyen például a téli madáretetés. A téli időszakban alkalmunk nyílik rá, hogy az etetésnek köszönhetően egészen közelről megfigyeljük a madarakat, ekkor írjuk fel milyen fajok fordulnak meg a kertünkben, mert a következő tavaszon vagy őszön a ládák kihelyezésénél fontos lesz tudnunk milyen röpnyílású odút vagy odúkat helyezzünk ki, hiszen nagy eséllyel a kertünket látogató madarakból lesznek az odúink albérlői.  

A legalkalmasabb évszak a kihelyezésre az ősz. Igaz, hogy tollas kis vendégeink költésre csak a következő tavaszon fogják használni, de nem csak a költés miatt veszik igénybe az odúkat, hanem éjszakázásra is. A hideg, zord téli időben, pláne ha etető is van a kertünkben nagy könnyebbséget jelent a madaraknak, ha van olyan száraz, védett hely ahol a hosszú és hideg éjszakát át tudják biztonságban vészelni. 

 Barátcinege

Fontos azonban a kihelyezésnél betartanunk a következő dolgokat: 

-az odút félárnyékos vagy árnyákos helyre tegyük, ne tűzze egész álló nap a perzselő nap, mert a kis fiókák hőgutát kaphatnak és elpusztulhatnak 

- az odút biztonságosan szereljük fel, hogy se vihar, se pedig nagyobb állat például macska ne tudja lelökni vagy lesodorni

-a röpnyílást ágak ne takarják, így a madárszülők biztonságosabban meg tudják közelíteni a nyílást

- tartsuk be az előírt magasságot és tegyük macskabiztossá, hogy a fiókákban ne tegyen kárt a ragadozó

- fontos, hogy az odú teteje jól rögzített, de levehető legyen, hiszen minden költési időszak után, ilyenkor ősszel ki kell takarítanunk és el kell távolítanunk a régi fészekmaradványokat, hogy élősködők ne költözzenek bele

- az A, B, C és D fészekodúba ne tegyünk semmilyen fészekanyagot, mert ezzel csak megnehezítjük az odúnkat birtokba vevő madarak dolgát, hiszen úgyis kihordják az anyagot, hiszen ők a szokott módon és anyagokból fogják megépíteni fészküket. Könnyíteni viszont tudjuk munkájukat, ha tavasszal az ágakra kis csomóba kutyaszőrt helyezünk ki, mert ezt ők előszeretettel fel fogják használni az építkezéskor.

Széncinege

A kertem leggyakoribb madárvendégei:

• széncinegék - B típusú odú
• kék cinegék - A típusú odú
• barátcinegék - A típusú odú
• csuszkák - B típusú odú
• házi és mezei verebek - B típusú odú
• és a kertemben nagyon sok alkalommal megfigyeltem egy macskabagoly párt is - D típusú odú

Ez alapján a listám alapján helyeztem ki a madárodúimat, hiszen mint már említettem, jórészt a téli etetőinket látogató madarakból lesznek a kertünkben kihelyezett keltetőládák tavaszi albérlői. Vannak azonban olyan madárfajok, ilyen például a csuszka, hogy az akár nagyobb röpnyílású ládát is elfoglalja, ha az nyeri el a tetszését és egy kis utómunkával, saját maga testéhez méretezi az odú bejáratát. Semmi mást nem tesz, mint sárral betapasztja olyan méretűre, amilyen neki a megfelelő. 

 Csuszka

Azonban, ha a kertünk madárbarát módon van kialakítva, fészkelőhelyet biztosító fákkal és bokrokkal, nem csak odúlakó madarak telepedhetnek meg benne, hanem számos más madárfaj is, olyanok is melyek saját maguk építik meg természetes fészküket. Ilyen lehet akár a barátposzáta, a házi rozsdafarkú vagy a tövisszúró gébics, olyan fajok melyek csak a párzási és költési időszakot töltik nálunk, azaz a vonuló madaraink.
Következő bejegyzésemben a madárbarát kert növényeiről fogok írni nektek, hiszen a fák és bokrok nagy részét ilyenkor ősszel érdemes elültetni.

 

Őszi naplemente

Moretti Gemma
 

Őszül az erdő

 

Tegnap százszínű 

libegő láng volt, 

ma földszagú szél 

karjaiban táncolt, 

holnap, ha itt jársz, 

s felfelé nézel, 

elárvult nagy fák 

üzennek a széllel. 

Arannyal öntve 

az erdő alja, 

kusza virgács 

a bokrok barna gallya, 

tüskés ág megfog 

s bús őszi jajjal, 

elhullt virágát 

követeli rajtam.

Őszi séta

Október 14-ét írunk az ősz már javában tart, az időjárás napközben azonban a nyarat idézi. Az éjszaka sötét leple alatt a tájat köd borítja be, mely a délelőtti órákban a nap meleg sugarainak köszönhetően lassan feloszlik. A még tündöklő őszi virágokat, a füvet, a pókok által nagy alapossággal megszőtt pókhálókat reggelre gyöngyöző harmat borítja és ahogy a nap egyre feljebb kúszik a horizonton és sugarai egyre jobban átmelegítik a levegőt, ezek a törékeny kis cseppek a déli órákra felszáradnak.

Az őszi séták már sokkal csendesebben telnek, mint tavasszal vagy nyár elején, amikor még madárdaloktól hangos a táj, ilyenkor már csend borul az erdőre és ebben a csendben jól hallható a fák lehulló leveleinek zizegése. 

Nagyon szeretem ezeket az őszi erdei sétákat a fák levelei ezernyi színben pompáznak, amelyek pedig már megadták magukat a természet erejének azok puha avarszőnyeget varázsolnak a lábam alá. 

Ezen a szép napsütéses délutánon nem csak a fák színpompájában tudtam gyönyörködni, hanem a természetnek és a jó időnek hála ismét rengeteg megfigyelési élményben volt részem.

Az erdő szélén még gyönyörűen virítanak a pozsgás őszirózsák, melyek rengeteg méhsokaságnak kitűnő nektárforrást biztosítanak. A közönséges cickafark, a mezei varfű és a réti lóhere még mindig várja a nektárjukra éhes különféle rovarokat. Rovar pedig ebben a napsütéses időben akad bőven. Többek a között lepkék, ma szerencsére nem volt belőlük sem hiány. Tündöklő sárga színével kitűnik a zöld növényzetből a fakó kéneslepke, mely még így október közepén is megfigyelhető. Gyönyörködhettem még a kis szénalepkében, a bogáncslepkében és az élénk kék színben pompázó közönséges boglárkákban.

No de a madarakról sem felejtek el szót ejteni, mert hozzájuk is volt szerencsém. Amint az erdőbe értem, mint minden egyes alkalommal, most sem történt másként a szajkó figyelmeztető riasztása volt hallható. Ebben a szezonban rengetek szajkót sikerül megfigyelnem, sokkal több példányt mint a tavalyi esztendőben. Állománya növekedő tendenciát mutat a látogatott területemen.

A csilpcsalp füzike "csilp-csalp" éneke még ma is hallható volt, ezzel bizonyítva, hogy még nem kezdte meg őszi vonulását. Ebben közrejátszik az is, hogy az enyhe időnek köszönhetően élelmet még bőven találnak. Ugyanebben a cipőben járnak a házi rozsdafarkúak is, még ők is jelen vannak és hallható éles csettegő énekük. 

A fenyveserdőbe érve egy csuszkapárt sikerült ismét megpillantanom, azért írom, hogy ismét, mert szinte minden sétám során találkozom velük. A fenyő törzsén fejjel lefelé, hosszú hegyes csőrével a kéreg alatti repedésekben szorgosan kutatott élelem után. "Tvitt-tvitt" hívó hangjával a pár fenyővel arrébb tartózkodó, ugyancsak élelmet keresgélő párjának jelzett. Percekig álltam figyeltem és hallgattam eszmecseréjüket.

Láthatóak voltak még fenyves cinegék és kékcinegék, amint a fenyő tobozok magvait akrobatikus ügyességgel szedegették ki aprócska csőrükkel. Az erdő ölelését elhagyva a kökénybokrok sűrűjéből nagy csipogás közepette feketerigók repültek el, észrevéve jelenlétemet. 

A mai kirándulásomat is sikeresnek mondhatom, hiszen ismét sok megfigyelési élménnyel gazdagodtam. A természet mindig, minden évszakban rengeteg élményt kínál fel nekünk és csak rajtunk múlik észre vesszük e és tiszta szívvel éljük e át. Ha nyitott szemmel és füllel járjuk utunkat soha nem fogunk csalódni, hiszen a természet porondján éjjel-nappal, télen-nyáron, ősszel és tavasszal zajlanak az események, csak más és más élőlényekkel a főszerepben.

Csuszka

Kékcinege

Fenyvescinege

 

Méh a pozsgás őszirózsán

Kis szénalepke a közönséges cickafarkon 

Fakó kéneslepke a réti lóhere virágján

Közönséges boglárka

Széncinege / Parus major

A széncinegét 2011-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának választotta.

Móra Ferenc

A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.

A cseresznyefám története.

 

Most sokan a cím olvasásán azt gondoljátok, milyen érdekesség lehet egy csereszenyefán. Higgyétek el nagyon sok érdekes élményt tartogat egy cseresznye vagy bármilyen gyümölcsfa érés idején. Az én kertemben a barack, a dió, az alma és a cseresznye azért terem, hogy az állatok is jól lakjanak belőle.

Az enyhe és fagymentes tavasznak köszönhetően áprilisban már gyönyörű virágpompában tündökölt. Igaz ilyenkor a pirosló, édes szemek még olyan távolinak tűnnek, de már a virága is eleségül szolgált rengeteg rovarnak.

A még olykor hűvös tavaszi levegőt a napról-napra egyre melegebb napsugarak ügyesen átmelegítették, ezzel előcsalva a lepkéket, méheket, dongókat és a különféle rovarokat. Virágzás idején a gyümölcsfák döngicsélésektől hangosak, amint a rovarseregek nektárjaikat szívogatják és gyűjtögetik. 

Az idei tavaszon az atalanta lepkének és a nappali pávaszemnek tözshelyéül szolgált a fám. Olykor csak széttárt szárnyakkal pihengettek, napfürdőztek, ha pedig megéheztek édes nektárjukat szívogatták.

Már ekkor virágzás idején számítottam rá, ha a természet nem szól közbe és hirtelen fagy nem hűti le a langyos tavaszi levegőt, akkor nyár elejére gyönyörű piros cseresznye szemektől fog roskadozni a fám, és így is lett, június közepére beérett a termés. A finom édes gyümölcs számos madárfajt és állatot vonzott a kertembe, mivel igen sokan tiszteletüket tették két nap alatt lezajlott a teljes szüret, amit én egyáltalán nem bántam. Az élelemé cserébe rengeteg megfigyelési élményt kaptam viszonzásul.

Éjjel-nappal zajlottak az események a fán, szinte szünet nélkül érkeztek az éhes vendégeim.

Pirkadat után már megkezdték napi rutinjukat a madarak, amibe beletartozik az egyik legfőbb feladatuk a táplálék szerzés. A nap folyamán többször tiszteletüket tették a szajkók, olykor hat példányt is megszámoltam. Az élelemszerzés közben gyakran veszekedésüktől volt hangos a kertem, mintha az utolsó szem gyümölcsért harcolnának, pedig ekkor még roskadozott a fám a pirosló gyümölcsöktől. Szép számmal érkeztek még csuszkák,  ők a lepotyogott és a szajkók által levert szemeket csipogatták.

Mint köztudott a nagy fakopáncs nem korán kelő madárfaj, ő az a madár aki szeret lustálkodni, így csak a délelőtti órákban bukkant fel a fámon, de szürkületig többször megfigyelhetőek volt.Az érett termést falatonként csipegette, de ha nagy volt a forgalom, akkor csőrében fogva egy közeli fára repült vele és egy fakéreg repedésébe betéve fogyasztotta el. A nagy fakopáncs közeli rokona a középfakopáncs, is több alkalommal látható volt, amint az érett gyümölcsöt a csőrébe szállította egy közeli szinte vízszintesen növő faághoz és ott csipegette el.

Azonban nem csak madarak, hanem egyéb állatok is megtömték a hasukat az érett terméssel. Többek között a mókus, aki hol magányosan , hol pedig párban szinte minden nap megjelent a kertemben, de gyümölcsérés idején több alkalommal is láthatóak voltak.

A naplementével és a sötét este beköszöntével lassan elcsendesedett a kertem, a madarak is nyugovóra tértek, de a nyugodt éjszaka leple alatt a szüret tovább folytatódott, nesztelenül megkezdte napját a nagy pele és a nyestkutya. Éhes gyomruk őket is gyümölcshöz vonzotta, hogy jól lakjanak belőle. A nagy pele a fa ágain egyensúlyozva szedegette a termést, míg a nyestkutya a talajon maradt szemeket gyűjtögette össze, amit az orra segítségével kutatott fel.

Ez a szüretelés így ment két álló napig míg teljesen el nem fogyott a gyümölcs, de ezt követően sem maradtak élelem nélkül az állatok, hiszen szépen sorban érésnek indult a barack, az alma és nyár végére a dió is.

Visszatekintés a nyár eseményeire

Kedves olvasóim és látogatóim, mint ti is észrevettétek a nyári időszakban kicsit elhanyagoltam a blogom írását, ezért elnézéseteket kérem. Ennek oka az volt, hogy a nyarat egy erdőszéli kis házban töltöttem és internet hiányában nem tudtam vele  naprakészen foglalkozni. Viszont a kis víkendháznak hála rengeteg megfigyelési élménnyel és fotóval gazdagodtam amit így utólag szeretnék veletek megosztani. 

Ezen a csodálatos, természetközeli kis telken, ahol karnyújtásnyira van az erdő, a lepkékben bővelkedő tisztás és a közelben kis patak csörgedezik rengeteg, olyan élőlényt sikerült lefotóznom vagy csak megfigyelnem amelyekkel eddig még nem sikerült találkoznom. Ilyen volt a macskabagoly, a nagy pele, a nyestkutya, a különféle éjjeli lepkék és még sorolhatnám. Ezeket az élményeket szeretném veletek is megosztani a közeljövőben, mint egy visszatekintést a nyár eseményeire.