Varázslatos természet: Őszi séta

Október 14-ét írunk az ősz már javában tart, az időjárás napközben azonban a nyarat idézi. Az éjszaka sötét leple alatt a tájat köd borítja be, mely a délelőtti órákban a nap meleg sugarainak köszönhetően lassan feloszlik. A még tündöklő őszi virágokat, a füvet, a pókok által nagy alapossággal megszőtt pókhálókat reggelre gyöngyöző harmat borítja és ahogy a nap egyre feljebb kúszik a horizonton és sugarai egyre jobban átmelegítik a levegőt, ezek a törékeny kis cseppek a déli órákra felszáradnak.

Az őszi séták már sokkal csendesebben telnek, mint tavasszal vagy nyár elején, amikor még madárdaloktól hangos a táj, ilyenkor már csend borul az erdőre és ebben a csendben jól hallható a fák lehulló leveleinek zizegése.

Nagyon szeretem ezeket az őszi erdei sétákat a fák levelei ezernyi színben pompáznak, amelyek pedig már megadták magukat a természet erejének azok puha avarszőnyeget varázsolnak a lábam alá.

Ezen a szép napsütéses délutánon nem csak a fák színpompájában tudtam gyönyörködni, hanem a természetnek és a jó időnek hála ismét rengeteg megfigyelési élményben volt részem.

Az erdő szélén még gyönyörűen virítanak a pozsgás őszirózsák, melyek rengeteg méhsokaságnak kitűnő nektárforrást biztosítanak. A közönséges cickafark, a mezei varfű és a réti lóhere még mindig várja a nektárjukra éhes különféle rovarokat. Rovar pedig ebben a napsütéses időben akad bőven. Többek a között lepkék, ma szerencsére nem volt belőlük sem hiány. Tündöklő sárga színével kitűnik a zöld növényzetből a fakó kéneslepke, mely még így október közepén is megfigyelhető. Gyönyörködhettem még a kis szénalepkében, a bogáncslepkében és az élénk kék színben pompázó közönséges boglárkákban.

No de a madarakról sem felejtek el szót ejteni, mert hozzájuk is volt szerencsém. Amint az erdőbe értem, mint minden egyes alkalommal, most sem történt másként a szajkó figyelmeztető riasztása volt hallható. Ebben a szezonban rengetek szajkót sikerül megfigyelnem, sokkal több példányt mint a tavalyi esztendőben. Állománya növekedő tendenciát mutat a látogatott területemen.

A csilpcsalp füzike "csilp-csalp" éneke még ma is hallható volt, ezzel bizonyítva, hogy még nem kezdte meg őszi vonulását. Ebben közrejátszik az is, hogy az enyhe időnek köszönhetően élelmet még bőven találnak. Ugyanebben a cipőben járnak a házi rozsdafarkúak is, még ők is jelen vannak és hallható éles csettegő énekük.

A fenyveserdőbe érve egy csuszkapárt sikerült ismét megpillantanom, azért írom, hogy ismét, mert szinte minden sétám során találkozom velük. A fenyő törzsén fejjel lefelé, hosszú hegyes csőrével a kéreg alatti repedésekben szorgosan kutatott élelem után. "Tvitt-tvitt" hívó hangjával a pár fenyővel arrébb tartózkodó, ugyancsak élelmet keresgélő párjának jelzett. Percekig álltam figyeltem és hallgattam eszmecseréjüket.

Láthatóak voltak még fenyves cinegék és kékcinegék, amint a fenyő tobozok magvait akrobatikus ügyességgel szedegették ki aprócska csőrükkel. Az erdő ölelését elhagyva a kökénybokrok sűrűjéből nagy csipogás közepette feketerigók repültek el, észrevéve jelenlétemet.

A mai kirándulásomat is sikeresnek mondhatom, hiszen ismét sok megfigyelési élménnyel gazdagodtam. A természet mindig, minden évszakban rengeteg élményt kínál fel nekünk és csak rajtunk múlik észre vesszük e és tiszta szívvel éljük e át. Ha nyitott szemmel és füllel járjuk utunkat soha nem fogunk csalódni, hiszen a természet porondján éjjel-nappal, télen-nyáron, ősszel és tavasszal zajlanak az események, csak más és más élőlényekkel a főszerepben.