Varázslatos természet: A kis tisztás élővilága.

Kockás busalepke / Carterocephalus palaemon

Gyakori ablakosmoly / Thyris fenestrella

Van egy hely ahová minden nap kilátogatok, akár pár percre is, ha időm úgy engedi. Mert ezen a számomra csodás kis helyen, minden dologról megfeledkezve, csak én vagyok és a természet. Ez a szó, hogy természet rengeteget jelent, persze mindenkinek mást és mást, ez attól függ, hogy ki mit vesz észre belőle, mert annyi féle kincset rejt, hogy minden vele töltött pillanatban újabbnál újabb élményekkel ajándékoz meg minket. Ezeket a kincseket mindenki előtt feltárja, nekünk csak annyit kell tennünk, hogy odafigyelünk rá, minden apró kis lüktetésére.

Az imént említett kis tisztás is ilyen kincsekben és érdekességekben bővelkedő kis hely. Egy olyan aprócska kis pont ebben a hatalmas világunkban, ahol legyen az egy szép napsütéses tavaszi délután vagy egy borús őszi nap, mindig történik valami számomra kedves esemény. Folyton zajlik benne az élet, hol nyugodtabban, csendesebben, hol pedig élénkebben és hangosabban. Ilyenkor május végén szinte minden pillanatban zizeg a tisztás, nem telik úgy el egy röpke perc sem, hogy ne történne valami.

Mint bejegyzéseimből láthatjátok, imádom szemmel és a fényképezőgépemmel követni a füvek népének életét. Számomra ez egy csodálatos és titokzatos világ, melyet fotóimon keresztül Veletek is megosztok.

A mai napon több időm jutott ezen a szép kis helyen elidőznöm és mint Ti is olvashatjátok a következő soraimat, szép számú élménnyel gazdagodtam.

Mióta feltűntek az aprócska Sáskalárvák szemmel követem őket és napról napra szépen növögetnek. Három hete még annyira kicsik voltak, hogy alig lehetett őket észrevenni a fűszálak között, mára már azonban méretüknek és fürgeségüknek köszönhetően nem maradhattak észrevétlenek a számomra. A Sáskák mellett a másik fürgén ugráló nép a Szöcskék, jó pár egyedéhez volt ma szerencsém, legtöbben az Avarszöcskék képviselték magukat, de Zöld lombszöcskét is sikerült megfigyelnem. Ez a nap több szempontból is különleges volt a számomra. Az idei évben először sikerült megfigyelnem a feltűnő narancssárga színben pompázó Nagy tűzlepkét, a barnás színű Erdei busalepkét, a kockás mintázatú szárnyairól könnyen felismerhető Kockás busalepkét, megjegyzem vele életem első találkozása volt, az élénk vöröses színezetű és feltűnő szemfoltos Vörös szemes lepkét, az ég kék színében tündöklő Közönséges boglárkát és egy aprócska szépen tervezett mintázatú molylepke fajt a Közönséges ablakosmolyt. Ez utóbbi két lepkefajt a természetnek hála az ujjamon pihengetve is sikerült lefotóznom. Ezen a szikrázóan napos délutánon sikerült először találkoznom a Közönséges vagy más néven Lapos hasú acsával is. Az arany színben csillogó szitakötő szinte vonzotta magához a tekintetemet.

Ezeken a fajokon kívül találkoztam még Hétpettyes katicabogárral, Skorpióléggyel, Sávos cincérrel, a Pókhálós lepke tavaszi nemzedékének példányával, Vérfoltos kabócákkal és Közönséges lágybogarakkal.

Ezeknek a sétáimnak örökös kísérői az énekek, melyekkel a madarak kedveskednek a természetszerető embereknek, hogy szívükbe boldogságot lopjanak. Ilyenkor tavasszal a legáthatóbbak és a leggyöngyözőbbek ezek az énekek és dallamok. Hallottam a Barátposzáta, a Csilcscsalp füzike, az Énekes rigó, a Fekete rigó, az Erdei pinty, az aprócska, hihetetlen hangosan éneklő ökörszemet, mely kitűnt a többi dal közül, zsíroztak a Zöldikék, a Széncinegék a tavasszal jól ismert „nyitnikék, nyitnikék” énekelték és a Fekete harkály is hallható volt. Ilyenkor tavasszal és nyáron sétáim fontos hozzátartozója a Kakukk átható egyszerű éneke és egy elmaradhatatlan hang, mely legyen az tavasz vagy ősz, tél vagy nyár mindig ugyanúgy szól és ez nem más mint a Szajkó riasztása, ami nélkül nem tehetek erdei sétákat.

Bízom benne, hogy fotóimnak és írásaimnak köszönhetően Ti is egy picit részesei lehettek eme gyönyörű kis hely élővilágának.