A mai nap reggele igen hűvös és borult idővel kezdődött, de délutánra továbbálltak a szelek szárnyán a sötét komor felhők és a napsütés vette át a főszerepet, melynek köszönhetően a hőmérséklet elérte a 20 fokot, mely ilyenkor június derekán nem mondható nyáriasnak. Azonban akármilyen is az időjárás a természet ösvényein bármikor szívesen sétálok, szemmel követve az eseményeket és a történéseket.
Előző bejegyzésemben örömmel számoltam be Nektek a tőkésréce apróságokról, melyek a napokban látták meg a napvilágot és boldogan követve mamájukat ismerkedtek újdonsült életükkel. Most azonban nem tudok ilyen örömteli hírekkel szolgálni, mert a mai sétám során nagyon nagy szomorúságomra a Tőkés réce mama csak az egyik utódjával volt látható, a másiknak pedig nyoma veszett. Nem tudom mi történhetett vele, de, hogy valami baj van az egészen biztos, hiszen egymagára nem hagyná a kiskacsáját.A tojó a kikelés után 50-60 napig gondoskodik és védelmezi az fiókáit, akik ekkora válnak röpképessé és teljesen önállóvá. Ez az apróság egy hetestől nem volt több, így sehol máshol csak is a mamája mellett lenne a helye. Pedig ott nem volt. A röpképtelen kiskacsák nagyon kiszolgáltatottak a ragadozókkal szemben. A mama ha veszélyt érez jelez a kicsiknek és a rejtekhelyük felé próbálja terelni őket, de sajnos ez nem mindig sikerül, mert aprócska lábaikkal gyorsan még nem tudnak tempózni, így könnyű prédájává válnak ellenségüknek.
Szívem mélyén azt érzem, hogy ezzel az aprócska éppen csak világot látok kiskacsával is ez történt, azonban a remény hal meg utoljára és bennem még él a remény, hogy holnap megpillantanom a a tó vizén a két picurkát mamájuk kíséretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése