Szeptember elején.

Szeptember elején, már jó észrevehetően, napról-napra rövidülnek a nappalok. Este hét óra környékére, már a szürkület puha leple fedi be a kiserdőmet és a kertemet, és az sötétedés, ahogy lépkedünk egyre beljebb az őszbe, úgy percről percre előbb fog bekövetkezni. Reggelente viszont egyre később ébred a táj, a nap sugarai álmosan bújnak elő, sárgás fényükkel, nyolc óra környékén kezdik el melengetni kertem fáit és apró lakóit.

Az idei szeptember első pár napja nyáriasan meleggel köszöntött ránk, de a napokban hamisítatlanul megérkezett az ősz. Napközben a napsütés ellenére sem kúszott a hőmérő higanyszála 18 °C fok fölé és a derült csillagfényes éjszakák, igen hűvös hajnalokat tartogattak. Minden reggel rápillantok a hőmérőmre és 7 °C foknál nem volt enyhébb az idő.

 Reggelre csillogó harmat borítja be a fűszálakat és a közöttük megbújó apró népet. A vízcseppeket, amint megsütik a nap sugarai, pillanatok alatt felszáradnak, az egyre langyosodó levegőben pedig szárnyra kapnak a lepkék, hogy az őszi napsütést kihasználva táncra perdüljenek és a még nyíló virágok nektárjaiból falatozhassanak.

Sorra érnek a lédús és zamatos gyümölcsök, melyeket nem csak mink embereke, hanem a rovarok, a madarak és az emlősök is előszeretettel fogyasztanak.

Lassan, de biztosan színesedni kezd az erdő, mely csúcspontját egy hónap múlva fogja elérni.

A ligetes erdőkben, erdőszéleken és a tisztásokon, még így szeptemberben is, szebbnél szebb szirmaikat bontogató virágban gyönyörködhetünk, melyek még kihasználják az enyhe, napsütéses időjárást.

Ilyenkor szeptember elején kezdődik egy csodálatos esemény, ami nem más, mint a szarvasbőgés, a gímszarvasok üzekedési időszaka. Különösen az alkonyati és az esti órákban, az erdő fái között messzire hangzik a szarvasok bőgése, melynek mi is fül, de ha szerencsénk van szemtanúi is lehetünk. 

Lépjetek Ti is rá a természet ösvényeire és figyeljétek meg a táj változását, mely ilyenkor ősszel szerintem csodaszép.