Odúm régi, új lakója.

Legutóbb arról számoltam be nektek, hogy a széncinegék, akik tavaly ősztől a legújabb odúm albérlői voltak, és akik a nyár folyamán, ebben az odúban nevelték fel utódaikat, ki lettek lakoltatva. Októberben még a hím használta éjszakázási helyéül, majd novemberben már egy csuszka pár lett birtokosa ennek a madárotthonnak. Gyakran figyeltem őket reggelente, amint ébredeztek, mely egy igazi kis szertartás volt a számukra. December legvégén, az ünnepek alatt, reggelente volt időm, hogy követhessem a kiskertem ébredezését, és azzal szembesültem, hogy az odút ismét egy hím széncinege birtokolja. Nem tudom, hogy mi történhetett a csuszka párral, hogy miért hagyták el az odút, melyet annyira védelmeztek. Napközben azonban a kertemben több csuszka is megfordult, jöttek szépen sorban éhségüket oltani, de, hogy ezek a volt bérlőim voltak e, nem tudom. Bízom benne, hogy igen és épségben vannak.  Jól megfigyelhető volt, amint a cinege, a nap folyamán többször berepült kis lakásába és, ha valaki túl közel merészkedett, mérgesen rendre utasította, ezzel adva tudtára, hogy ez az ő vára és senkinek, semmi keresnivalója nincsen, még a közelében sem.

Hogy tavaszig, amikor is megkezdődik a költési időszakuk, ki lesz az odú szerencsés bérlője, még nem tudom, de izgatottan várom, hogy milyen kismadarak fogják benne meglátni a napvilágot.