A kacagó madár.

Az elmúlt időszakban szinte nem telt el úgy egyetlen nap sem, hogy ne gazdagodtam volna valamilyen új megfigyelési élménnyel, melyeket Veletek is rendszeresen megosztok. Ezeknek az élményeknek a száma  egyre több lesz, ahogyan a tavasz közeleg, mert a természet hatalmas színpadán sorra követik majd egymást az események. A februárral véget ér a tél, vele együtt a csendes, nyugodt, és talán látványban is kevesebb időszak.

A mai napon is egy újabb megfigyelésben volt részem, melyet, mind minden más élményemet a naptáramba rögzítettem. Februárban már sok madárnál megkezdődik a párkeresési, az udvarlási időszak, és ezzel a territóriumuknak a védelme is. Minden faj másként hozza ezt a többi madár tudtára, egyesek gyöngyöző énekükkel, mások dobolással, vannak akik pedig kacagó kiáltásokkal. Ilyen kacagó hangokat hallatnak a zöld küllők, melyeknek ilyenkor februárban, már a szerelemen jár az eszük, melynek hangot is adnak, és ez a mai napon sem történt másként. A zöld küllő kiskertem gyakori vendége, nincsen olyan nap, hogy ne hallanám kapcsolattartó hangjukat. Azonban ilyenkor februárban, már egyre gyakrabban megfigyelhetőek kacagó kiáltásaik, melyet általában a fák törzsén, kapaszkodva hallatnak, ezzel udvarolnak a tojóknak, és védik revírjeiket, tudtára adva a többi madárnak, hogy ez az ő felségterületük, és semmilyen betolakodót nem látnak szívesen benne.

Figyeljetek Ti is oda a természetre, és annak lakóira, mert rengeteg, szebbnél szebb élményt tartogatnak a számotokra.