Pár nappal ezelőtt arról
számoltam be Nektek, hogy a természetnek hála, hallhattam a feketerigó, igaz
még kicsit szégyenlős, de annál szebb énekét. Ezek a strófák
számomra már csalhatatlanul a tavasz közeledtét jelentik. Minden évszakot
szeretek, hisz mindegyiknek megvan a maga szépsége, és varázsa, de ha
választanom kellene, akkor az első helyre biztosan a tavaszt rangsorolnám.
Minden évben ez az az időszak, amikor a hosszú téli álom után újjáéled a
természet, és ezeket a pillanatokat csodálatos érzés figyelemmel követni, és
átélni, hogy miként borulnak zöld lombruhába, a most még csupaszon álló fák, az
aprócska virágok, hogyan bújnak elő a sűrű avarszőnyegből, és napról napra, a
melengető nap sugarainak hála bontogatni kezdik színes szirmaikat. A madarak is
újra megtalálva hangjukat, egyre szebben, és áthatóbban dalolnak, és minden nap
pirkadatkor, és szürkületkor igazi koncertet hallhat az, aki a természet
ösvényeit járja. Azonban vannak olyan madarak, akik körülöttünk élik
mindennapjaikat, és ha szerencsések vagyunk reggelente az ő énekük ébreszthet
minket. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert kertemet számos faj látogatja,
akik ilyenkor tavasz közeledtével igazi kis madárkoncertet adnak. Amikor ősszel
hűvösebbre fordul az időjárás megkezdem az etetésüket, és egészen tavaszig
finom falatokkal várom őket, hogy életüket megkönnyítsem, és túlélési
esélyeiket növelhessem ezekben a téli hónapokban. Viszonzásul pedig rengeteg
megfigyelési élményt, és gyöngyöző énekeket kapok tőlük cserébe.
Ilyenkor február közepén a
világosság már egyre előbb uralni kezdi a tájat, és vele együtt a kiskertemet.
Hat óra tájban már a pirkadat első jelei jól láthatóak, és már kijelenthetem,
hogy hallhatóak is. Hiszen a feketerigó, aki kertem oly gyakori vendége, ilyenkor már talpon van, és teljes torokkal
dalol. Igen jól olvassátok, teljes torokkal, két napja még csak dudorászott, ma
reggelre pedig olyan szépen, és áthatóan énekelt, mint az tőle a tavaszi
napokon megszokhattuk. Kis előadáshoz, amint egyre világosabb lett társultak a
széncinegék „ kicsitér, kicsitér” előadásukkal, és a zöldikék jól hallható zsírozásukkal.
Hosszú hónapok csendes reggelei után öröm volt újra a madarak énekére ébredni,
mely hétről hétre csak fokozódni fog, hiszen sorra térnek majd vissza a vonuló
madaraink, akik csatlakoznak majd ezekhez a kórusokhoz.
Nyissátok Ti is ki reggelente
az ablakotokat, és hallgassátok a természet hangjait, és a madarak
énekeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése