Kilátás Mátraalmásról
Kilátás Galyatető környékéről
Hagymás fogasír
Tavaszi lednek
Kányazsombor
Legyen az egy aprócska tisztás, egy szép nagy mező, vagy egy hatalmas fákkal büszkélkedő erdő, én bárhol jól érzem magam, mert a természet szeretete egyik legfontosabb része az életemnek. Ez az a hely, ahol igazán jól érzem magam, és ahol minden eltöltött pillanatban kedves emlékekkel telik meg a szívem, mely emlékeket Veletek is megosztok.
Kihasználva a hétvége, kellemesen meleg időjárását útra keltünk a Mátrába, ahol a szép nagyra cseperedett bükkfák árnyékában ilyenkor tavasszal, szebbnél szebb virágok bontogatják szirmaikat. Már nem sok idejük maradt ezeknek a színes apróságoknak, mert a szokottnál korábban üde zöld lombruhát öltöttek a tölgyek, a bükkök, és hatalmas koronájukkal szépen lassan elzárják a nap éltető fényét. Szerencsére azonban még idejében érkeztünk, mert a természetnek hála, még bőven akadt látnivaló.
A fák védelmező ölelésében, sudár termetű Hagymás fogasírek pompáztak halványlila, és fehér színekben. Némelyik akár a 70 cm magasságot is élérheti, így kimagaslanak a többi virág közül. Feltűnő színével, mely virág korától függően változik, szememet csalogatta a Tavaszi lednek. Jól megfigyelhetően, az egy száron nyíló pillangós virágok színezet nem egyforma volt. Ez amiatt van, hogy amikor a virág kifejlődik, azaz míg fiatal, a szirmok ibolyás-piros, és kék színezetűek, ahogy telik az idő, és kezdenek elvirágozni, úgy vált át színük halvány türkiz kékre. Ezzel a színes szirmokkal igazán egyedi szépségűek. Szirmait bontogatták a Foltos árvacsalánok, a Kerek repkények, a Kányazsomborok, és a szolid szépségű Erdei madársóskák. Zöld, szív alakú levelei három tagúak, melyek a fehér alapon pirosan erezett virágokat ölelik körbe. A virágok öt sziromlevélből állnak, és egyesével nyílnak. Az Erdei madársóska igen különleges növény, hiszen a sok virágfaj közül, ők a legárnyékkedvelőbbek, emiatt egészen sötét helyeken is találkozhatunk velük, ahol az erdők mélyébe, szinte alig jut be napfény. Ahogy telt az idő a kirándulásunk alatt, úgy kezdett egyre sötétebb lenni, a nap sugarai alig alig találtak egy is rést a komor fellegek között, szó szerint lógott az eső lába. De bármennyire is komornak tűntek ezek a hatalmas esőfelhők, mégis csodálatos látványt nyújtottak az üde zöld fák felett. De nem csak a felhők sokasodtak meg, hanem a szél is teljes erejéből fújni kezdett. Hazafelé indulva magunk mögött hagytuk a Mátra hegyeit, és újra a nap sugarai szikráztak. Mi szerencsére megúsztuk eső nélkül, de valahol nem is túl messze tőlünk biztosan esett, mert a Salgói várból egy szivárvány kelt életre. Nem volt túl erőteljes, de szépsége mint mindig, most is magával ragadott. Méltó zárása volt ennek az élményekkel teli, szép tavaszi délutánnak.
Erdei madársóska
Foltos árvacsalán
Foltos árvacsalán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése