Meggyvágó hím
Már a napját sem tudom megmondani, hogy mikor esett az eső. A természet szerteágazó ösvényei olyan szárazak voltak az elmúlt hetekben, hogy csak úgy porzott a föld a talpam alatt, a táj szinte könyörgött az áztató, és az új életeket előcsalogató eső után, mely éjszaka, a sötétség leple alatt végre megérkezett. A szokatlanul meleg időjárás hirtelen előcsalta a növényeket, a bokrok, és a fák apró leveleit, de ma reggelre, olyan üde zöldben pompázott a kiserdőm, hogy alig hittem a szememnek. A növények végre szomjukat olthatták, és az esőnek hála egyetlen éjszaka alatt, hihetetlen változás ment végbe. Az erdőben a talajt szőnyegként betakaró salátaboglárka lassan elvirágzó sárga virágai, a napfény hiányában, most összezárva élvezték a kövér esőcseppeket, és a bokrok újdonsült ruhájukban gyönyörködtették a szememet. Az eső egész álló nap kitartott, és elázott tollruhás madarakkal volt tele a kertem. A fűszálak között nagyra nőtt gilisztákra vadásztak az énekes, és a fekete rigók, rovarok után kutattak a cinegék, és a vörösbegyek, magokat kerestek a meggyvágók, és az erdei pintyek. Az akácfa törzsén pedig harkály kutatott egy kis betevő után. Ez a nagy forgalom nem nagyon tetszett a csuszkának, megállás nélkül hol a cinegéket, hol a meggyvágókat, hol pedig a nála jóval nagyobb harkályt kergette. A tojó még mindig a tojásit melengeti, de szerintem napjaik már meg vannak számlálva, hamarosan el fog érkezni az idő, amikor is kikelnek addigi otthonukból, hogy meglássák a napvilágot.
Igaz még csak április van, de az eső ilyenkor is aranyat ér, mert neki köszönhetően, még szebben fog a tavasz kiteljesedni.
Nagy fakopáncs
Csuszka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése