Kertem titkos kis vendége.

Szeretek korán kelni, mert ilyenkor a táj teljesen más arcát mutatja, mint a napközbeni időszakban. Vasárnap reggel is egy ilyen, korán kelős reggel volt, a kertem és a kis erdő még félhomályba burkolózva várta a pirkadatot.  A fák között a sötétség leple húzódott, de az égbolton már a napfelkelte első jelei kezdték megmutatni magukat.  A  lombkoronák között, ahol kilátás nyílik az égre, rózsaszínre festett felhőfoszlányokban gyönyörködhettek szemeim. Emberi kéz nem festhet ilyen csodás színeket, ilyenre csak a természet képes.

Előző este esett, hosszú perceken keresztül kövér esőcseppek hullottak alá az ég nyitott csatornájából. A fák levelei még ennek eleven emlékét őrizték és hangosan csepegtek a talajra

Amikor kiléptem a kertembe még csak a feketerigók voltak ébren, az ő daluktól volt hangos a táj, de percek múlva sorra dalra fakadtak a többiek is. Énekes rigók, erdei pintyek, barátposzáták, csilpcsalpfüzikék, csuszkák, és zöldikék kapcsolódtak be a kórus kora reggeli előadásába. Vékonyka halk hangokon a meggyvágók és a széncinegék, napokban fészküket hagyott fiókái könyörgő hangon csipogtak, jelezvén szüleiknek, hogy éhesek és várják a reggeli falatokat. Ezt a szép, reggeli koncertet a szajkók éktelen veszekedése törte meg, olyan hangosan kiabáltak egymással, hogy elnyomták a kellemes dallamokat. Ennek a nagy perpatvarnak tollbakapás lett a vége, melynek az egyik okosabb fél vetett véget, szárnyra kapott és eltűnt a erdő sűrűjének ölelésében. Míg a madarak énekével voltam elfoglalva, a világosság egyre jobban bekúszott a fák közé és a mai reggelen is győzedelmeskedett a sötétség felett.

A kertem rejtett zugába, ahová a fények még nem értek be, motoszkálásra lettem figyelmes, odalopakodtam, hogy lássam mi is szedi aprócska lábait. Ahogy közelebb értem már jól látható volt, hogy az a komótosan, szinte minden egyes lépését meggondoló, gömbölyded állatka nem más, mint egy tüskés bundácskát viselő sündisznó. Amikor észrevette, hogy társasága van megállt és aprócska gomb szemeivel figyelgetni kezdett.

Tavaly már egyszer találkoztam vele a kis erdőben. Egy farakásból, mely az erdő fáinak levetett ágaiból állt össze bújt elő, de amint észrevett, hátat fordított és visszabújt biztonságos kuckójának a védelmébe. Akkor jött a gondolat, hogy, ha a természet is úgy akarja, vendégül látom őt a kertemben. Minden este tejet tettem ki egy tálkába, mellé pedig egy almát. A tej minden reggelre elfogyott és az almában is aprócska fogak nyomai tanúsították, hogy valaki lakmározott belőle. Látni nem láttam ki lehetett az, de tippjeim voltak rá. Lehet a nagy pele volt, akit már többször sikerült szemügyre vennem a kertemben, vagy a nyest, aki szintúgy mindennapos vendégszeretetemet élvezi, de bíztam benne, hogy esetleg a sün is titkos éjszakai látogatóm lehet. Az erdő éjszakai életet élő állatait nehéz megfigyelni, hiszen a sötétség leple alatt könnyen elrejtőznek szemeink elől és csak fülünkre hagyatkozva, a hallott hangok alapján tudjuk beazonosítani őket. Azonban, ha szerencsék van, akkor kora reggel a napkelte időszakában, vagy este napnyugta után találkozhatunk velük.

Idén tavasszal, élővilág barát kertem egy új kis építménnyel bővült, mely a sün megtelepedését segíti elő, ez pedig nem más, mint a süngarázs, melybe, ha a természet is úgy akarja látogatóm otthonra lelhet. Kertem egyik rejtett és biztonságos zugába helyeztem ki a sünotthont, melyet körülraktam ágakkal, hogy még barátságosabb legyen. A garázs elé kihelyezett almát jól láthatóan dézsmálta valaki, hiszen aprócska rágások nyomait lehetett benne megfigyelni. Erre a hetek óta tartó titokra vasárnap reggel fény derült. A természetnek hála elmondhatom, hogy a sün is kertem látogatója és bízom benne, ha kellően összeismerkedett a neki szánt otthonnal, akkor lakója is lehet. Ha a kertemben és a környező erdőben elegendő táplálékot talál, akkor hűséges marad territóriumához. Étlapján főként a földigiliszták és a csigák szerepelnek, de előszeretettel elfogyasztja a gyíkokat, a rovarokat és a különféle gyümölcsöket is.

Bízom benne, hogy a kertem és a kis erdő elnyeri tetszését, hiszen itt táplálékban nincsen hiány és tiszteletét teszi nálam még máskor is.  

 Süngarázs