Cigánycsuk.

 Cigánycsuk hím

 Cigánycsuk tojó

A napközbeni 34 fokban szinte perzseltek a nap sugarai és az éjszakák sem hozták meg a várva várt felfrissülést. Kirándulásaimat inkább a kora reggeli vagy a késő esti órákban tettem meg, mert ilyenkor a természet lakói is aktívabbak. Napközben, akinek nem muszáj, nem sütteti magát a tűző napon. Vasárnap délután azonban meleg ide vagy oda, ellátogattunk a Kis - Zagyva völgyébe, hátha kegyes lesz hozzánk a természet és találkozhatunk azzal a madárral, akit még csak ezen a környéken sikerült megfigyelnem és ő nem más, mint a cigánycsuk. A cigánycsuk vonuló madár, hazánkban márciustól októberig találkozhatunk velük. Az első példányai már március elején megjelennek és a hónap végére már kialakult párok kezdik meg a költési időszakukat, ami általában június végéig tart. Ebben a három hónapban két fészekaljnyi fiókát nevelnek fel a gondos madárszülők. Fészküket jól elrejtve, a talajon lévőn sűrű aljnövényzet közé építik meg. A fikák miután kikeltek, szűk két hétig ebben a biztonságos otthonban maradnak és mindkét szülő szorgosan táplálja őket. Miután kellőképpen megerősödtek, elhagyják fészküket, de a szüleik még további két hétig gondoskodnak róluk. Étlapjukon különféle rovarok szerepelnek, melyeket mindig valamilyen kimagasló pontról ejtenek zsákmányul. A természet ismét kegyes volt hozzánk, mert újra tudtunk velük találkozni, a hímmel és a tojóval is. Szerintem különleges szépségű madarak, a hím, mint általában lenni szokott figyelemfelkeltőbb tollruhát visel. Feje és torokfoltja fekete, melyben szinte alig látni ugyancsak fekete, kis gomb szemeit. A nyaka két oldalán fehér folt figyelhető meg, mely látványos kontrasztot alkot fekete fejecskéjével. A mellkasa narancsos színezetű, mely a hasa felső részén és az oldalán is folytatódik. A has alsó részén, a narancs színű tollazat fehérbe vált át. A szárnyak barnás színezetűek, melyeken a nyári időszakban fehér folt díszlik. A tojó sokkal szolidabb tollruhát hord. A hasi része halvány narancsos színezetű, feje, a háta és a szárnyai halványbarna alapon sötétebb barna foltokkal tarkított. A fiatal madarak a tojóra hasonlítanak. Sokáig figyeltük őket, a tojó és a hím is rovarzsákmányokra vadászott az utódaik részére, akik még a jól lerejtett fészekben lapulnak. Ahogy néztem őket a rozsdafarkúak jutottak eszembe, mert ugyanúgy, mint ők, a csukok is kedvesen csettegő hangokat hallattak, mely náluk is a riasztásra szolgál. Megfigyelésünket az egerészölyv "hié" kiáltása szakította meg, mert amint a két madár meghallotta az éppen felettük köröző hatalmas ragadozó madár hangját, elrepültek egy számukra védettebb és biztonságosabb helyre. Percekig figyeltük a magasban körbe-körbe vitorlázó fenséges madarat, mely hol egészen közelre ereszkedett, majd pár lustának tűnő szárnycsapással ismét a magasba emelkedett. A csukokon és az ölyvön kívül pár gyurgyalagot és fecskét láttunk a tó mögötti löszfalnál, ahol a fészkük is található. Rajtuk kívül azonban üres és csendes volt a táj, a szinte már tikkasztó melegben.

 Cigánycsuk hím