Nyár a Medves-fennsíkon.

 Őzbak

 Barna busalepke

Fehéröves szemeslepke 

Sakktáblalepke 

Nyaranta a rétek hatalmas fűtengerré változnak, melyekbe színes foltokat varázsolnak a szebbnél-szebb vadvirágok. Kék színekben pompázik a katáng és a délcegen álló terjőke kígyószisz, tövükben félénken lapulnak meg a rózsaszín színekben virító szegfűk, szolid fehér színekben pompáznak a cickafark és a margaréta kedves virágai, élénkpiros színével pedig szinte tekintetünket csalja a pipacs. Amikor pedig a langyos szél láthatatlan kezével végigsimítja a tájat, a növények olyan egyszerre dőlnek meg, mintha betanult közös koreográfiát adnának elő.
A Medves-fennsík is ilyen hatalmas virágtengerré változik és ezek a virágok, mint a mágnes úgy vonzzák magukhoz a nektárra éhes rovarokat. Kirándulásunkat Salgóbánya felől kezdtük meg, ahol a rét még érintetlen volt, a növény és az állatvilág nagy örömére. A méteresre növő fűszálak szinte áthatolhatatlan tengerében egy gyönyörű aganccsal megáldott őzbak fogadott minket. Kíváncsi szemeivel figyelni kezdett, majd lassú megfontolt léptekkel eltűnt a növényzet sűrűjében. A természet ösvényei minden évszakban rengeteg csodát rejtenek, de ilyenkor nyáron a szokásosnál is több a látnivaló, olyannyira, hogy szinte azt sem tudtam hová kapjam a fejemet, mert annyi, számomra kedves élőlény volt látható ezen a kellemesen meleg délutánon. Sétánkat színes virágok, könnyed röptű lepkék és pillangók kísérték, az utat pedig az előttünk szaladgáló mezei pacsirták mutatták. Vékonyka lábaikat úgy szedték , mintha tényleg minket vezettek volna, néha-néha felreppentek, majd pillanatok múlva ismét visszatértek és tovább folytatták gyalogútjukat. A földutat sudárra nőtt terjőke kígyósziszek szegélyezték, melyek éppen lepkéket és rovarokat láttak vendégül. A piros bimbóból kinyíló virágok először rózsaszín színezetűek és ilyenkor termelik a legtöbb nektárt, amikor a szirmok teljesen szétnyílnak a színük kékre vált. Ez a színátmenet a sejtek savtartalmának változása miatt megy végbe. Mind közül jól láthatóan ez a virág büszkélkedhetett a legtöbb rovarvendéggel. A kígyósziszek mellett virítottak a kék katángkórók, az élénk piros, nektárban dús pipacsok, a rózsaszín szegfűfélék, a réti margaréták, a közönséges cickafarkak és a számomra egyik legszebb virág a rózsaszín szirmokat viselő kis ezerjófű. Kedves színével és sok apró virágával csodaszép látványt nyújt. A sok virág, melyek mind egytől egyig édes nektárban bővelkednek rengeteg rovart vonzottak magukhoz. Fekete fehér mintázatú sakktáblalepkéket, barna alapon szolid fekete mintázatot viselő busalepkéket, fehéröves szemeslepkéket, az ég kékjében tündöklő közönséges boglárkákat, csillogó barna fonákú barna tűzlepkéket, élénk narancssárga nagy tűzlepkéket és még sorolhatnám mennyi meg mennyi lepke lejtette könnyed táncát a fennsík felett. A lepkék mellett megjelentek a fenséges kinézetű és szép nagyra növő kardos lepke, mely valójában a pillangók családjába tartozik. Ez a délután a lepkéknek nem a pihenésről és a napfürdőzésről szólt, hanem csak repültek, hol erre, hol arra a virágra. A választék bőséges ebben a nyári időszakban , melyet ki is használnak. Amikor pár pillanatra megpihentek egy egy növényen, jó látható volt, amint kieresztették hosszú pödör nyelvüket és táplálkozni kezdtek, majd pár röpke pillanat múlva ismét szárnyra kaptak, hogy egy másik virágnál tegyék tiszteletüket. Némelyiknél igazi kis tumultus alakult ki, annyi látogatót vonzott magához. Azonban a rovarvilág nem csak lepkékkel és pillangókkal képviseltette magát, szöcskék, sáskák ugráltak és muzsikáltak a fűszálak között és olykor egy-egy szép nagyra nőtt zöld lombszöcske kapott szárnyra. Nagy távolságot ugyan nem tudnak így repülve megtenni, de az a kis idő míg a levegőben vannak nagyon szép és különleges pillanatot okoz a szemlélőjének. Amint a földre ereszkednek elrejtőznek a fűszálak védelmében. Amikor a réti kereszthez értünk, éjfekete tollruhát viselő hollópár fogadott minket, de amint észrevették közeledésünket, méltatlan "korr-korr" kiáltással lustán a levegőbe repültek és eltűntek a messzeségbe. A kereszt környékét már lekaszálták, a színes vadvirágok itt már csak a múlt emlékei, lepkékből sem volt sok, egy-egy kósza példány szelte át a rét meleg levegőjét. Az elszáradt fűszálak között szöcskék és sáskák süttették magukat és ciripelő muzsikájukkal kedveskedtek az éppen arra járó túrázóknak.

Lépjetek rá Ti is a rétek és a mezők ösvényeire, mert ebben a hónapban bontogatja a legtöbb vadvirág a szirmait, melyeket különleges szépségű lepkék és rovarok látogatnak.

 Réti margaréta

 Terjőke kígyószisz

 Kis ezerjófű