A kiserdőm lakói.

Amikor csak tehetem és időm úgy engedi, a természetet járom. Elsősorban azokon az ösvényeken szeretek barangolni, ahol csak az állatok nyomait őrzi a természet, hiszen ezeken a vadcsapásokon élhetem át a legszebb pillanatokat. Az erdőben, ha lehetőségem van rá kerülöm az emberek jelenlétét, mert szeretek csak magamban lenni a természettel, odafigyelve minden egyes lüktetésére. Ezeken a kirándulásaimon már rengetek szép pillanatot átélhettem, hiszen találkoztam rókákkal, vaddisznókkal, őzekkel, szarvasokkal, mókusokkal, rengeteg féle madárral, rovarral és természetesen különleges szépségű növényekkel. Hallhatom az apró ágak reccsenéseit, ahogy egy-egy állat a lábait szedi, gyönyörködhetek a madarak dalaiban, vagy a kapcsolattartó hangjukban, érezhetem a virágok édes illatait, megérinthetem magát a természetet és megpihenhetek a kedvenc fám, puha mohával párnázott vastag ágán, miközben figyelhetem az alant elterülő hatalmas erdőt, mely az otthonomat öleli körbe.  Ezek a pillantatok számomra mindennél többet érnek, mert ekkor tudok igazán, mindenről megfeledkezve kikapcsolódni.

A természetnek hála, nagyon sok élőlény lelt ebben a szép nagy erdőben otthonra, ahová szinte nem telik el úgy nap, hogy ha még csak fél órácskára is ki ne látogatnák. Vannak közöttük barátságosak, mint az őzek, a rókák vagy éppen a vaddisznók, akik csak komótosan elballagnak, ha meglátnak, de vannak félénkebbek is, mint a szarvasok, akik rendszeresen erre járnak vagy éppen a tisztáson pihennek, melyről hátrahagyott ürülékük és az elfeküdt fű tanúskodik. Ha meglátják jöttömet, nagy szemeikkel rám néznek, szép nagyra nőtt füleiket hegyezni kezdik és a következő pillanatban, már szedik is patáikat. De vannak szerencsésebb találkozások is, amikor annyira el vannak foglalva a legelészéssel, hogy nem vesznek észre, ilyenkor lopakodva közelebb merészkedek hozzájuk és, ha a légáramlás is kedvező, rejtve tudok előlük maradni, ilyenkor szép fotók és közelebbi megfigyelési élmények születnek.

A kertünk mögött áll egy szép nagyra nőtt vadgesztenyefa, melynek a termései napok óta éretten hullnak alá a talajra. Amikor lepottynak védő burkukban vannak megbújva, de mihelyst földet érnek, ez a szúrós burok felreped és kipottyan belőlük a fényesen sötétbarna termés. Ez a termés a szarvasok kedvelt csemegéje, melyek kalóriában gazdag és fontos tápanyagokat tartalmaz, amire szükségük is van a hideg tél előtt. Minden áldott éjszaka a fa alatt eszegetik, ropogtatják a gesztenye szemeket. Megfigyelésem szerint több egyed is rájár a számukra finom csemegére, tehén idén született borjával, melyhez egy másik tehén is csatlakozni szokott, rajtuk kívül tiszteletét teszi még egy villás agancsot viselő fiatal bika és egy nem sokkal idősebb, hatos aganccsal büszkélkedő szarvasbika. A vadkamerámnak köszönhetően az éjszaka sötét leple alatt napról napra megfigyelhetem őket, miközben békésen eszegetik a terméseket.

Most Nektek is szeretném megmutatni ezeket a felvételeket, melyek nekem kedves perceket okoznak és bízom benne, hogy Nektek is elnyeri a tetszéseteket.