Hazatért a házi rozsdafarkú!

Az utolsó téli hónap közepén járunk. A természet, és annak lakói már megérezték a tavasz közeledtét, melynek napról napra újabb jeleit mutatják meg. 

Ősszel, ahogy egyre rövidebbek lettek a nappalok, és a hőmérséklet is hűvösebbre fordult, madaraink sorra kaptak szárnyra, hogy megkezdjék vonulásukat dél felé. Azokba az országokba vándoroltak, ahol bőséges élelem és kellemesen meleg időjárás várta őket. Voltak akik már augusztus legvégén útjukra indultak, de olyanok is akadtak akik kivártak, és csak november elején búcsúztak el tőlünk. Az idei télen minden madárnak, akik a vonulás mellett döntöttek szerencséje volt, hiszen az elmúlt telek enyhe időjárása után idén kemény fagyokkal tarkított hetek tették próbára a természet lakóit. Évről-évre szemmel és füllel követek minden eseményt, ami a természet hatalmas színpadán játszódik, melyek mindegyikéről feljegyzést is készítek. A mai napra is, egy ilyen fontos megfigyelési élmény fog a madarásznaplómba kerülni, hiszen ezen a napon érkezett haza telelőhelyéről a házi rozsdafarkú. Reggel volt még amikor a munkahelyem udvarán megpillantottam a kis rozsdafarkút. Korán megérkezett hosszú útjáról, mert ellentétben az elmúlt évekkel, jelenleg barátságtalan, ködös és igencsak hideg idő fogadta őt. Hajnalra a hőmérő higanyszála ismét -7 fokig süllyedt, és a sűrűre szőtt ködfátyol alatt vastag hófehér zúzmararuhát öltöttek magukra a fák csupasz ágai, a fűszálak és még a kerítések is fehér ünneplőben álldogáltak, melyen rég nem látott, kedves ismerős bókolt. Megörültem, hogy a viszontagságokkal teli utazást épségben teljesíteni tudta, és ismét itt lehet a költési területén. Bízom benne, hogy sikeresen át tudja vészelni a még előttünk álló télutó hideg napjait, és, hogy párjával idén is, ugyanúgy mint a tavalyi esztendőben a kocsikerék belsejében meglapuló fészkében neveli majd fel fiókáit. A hideg időben nehezen tud még táplálékhoz jutni, hiszen a rovarok még téli álmukat alusszák, de mihelyst megérkezne az enyhülés sorra ébrednének fel és bújnának elő téli vackukból. Azonban addig is, hogy életét megkönnyítsem almákat szúrtam ki a fák ágaira, melyeken kis ablakot nyitottam, hogy könnyen a húsához tudjon férni, valamint apróra tört ipari tepertőt szórtam a talajra. Ezekkel a kis csemegékkel remélhetőleg át tudja majd vészelni a táplálékban szegényesebb napokat.