Meseház az erdő mélyén

Az elmúlt hétvégén kihasználva a kellemes őszi időjárást kirándulni indultuk, mely kirándulásnak  célpontja, a Karancsberénytől nem messze található Pálháza-puszta volt. Itt a Karancsberényi-patak völgyében, az erdő ölelésében épült meg 1937-ben a Légrády család vadászháza, mely azóta, több funkciót is betöltött. Az elmúlt 80 esztendőben az idő vasfoga megkímélte ezt az erdei kis lakot, mert a mai napig igazán csinos a külseje, és az egész épület valamint a környezete melegséget és nyugalmat áraszt. Szerényen meghúzódva áll a hatalmas fák tövében, kertjében pedig a természet lakói vendégeskednek. 

Széncinegék, barátcinegék hallatták csicsergő hangjukat, csuszkák és nagy fakopáncsok feszegették a fenyőfák kérgeit, bízván benne, hogy egy-egy meghúzódott rovarral olthatják éhségüket. Egy öreg tölgyfa törzsén, melyet a puha moha úgy borított be, mint egy meleg takaró, élénk zöldes tollruhát viselő zöld küllő kezdett el kacagni. Nem messze tőle pedig, egy csapat őszapó motozott élelem után kutatva, miközben kedves kis hangjukon tartották egymás között a kapcsolatot. Ahogy visszafelé indultunk, és kiértünk a sűrű erdő öleléséből nem messze tőlünk egy szarvastehén, és annak borja figyelt ránk kíváncsi tekintetekkel, majd lassan szedni kezdték patáikat, és eltűntek a bokrok sűrűjében.

Ahogy egyre beljebb lépkedünk az őszbe, úgy lehet egyre jobban megfigyelni, hogy a madarak már csapatokba verődve járják az erdők és a mezők ösvényeit. Folyamatosan élelem után kutatnak, hiszen most van itt azaz időszak, amikor a természet még bőségesen megterített asztallal fogadja őket, de napról napra, ahogy közeleg a tél úgy fogy róla a táplálék.