Van egy virág, mely kedves, törékeny kinézetével hamar a
szívünkbe lopja magát. Jelenlétében szinte egész évben gyönyörködhetünk, kivéve
a kemény fagyokkal tarkított időszakot. Telente, amikor a többi virág az igaz
álmát alussza, ő akkor is éberen várja a napsugarak langyos simítását, és, ha a
nem tombolnak kemény fagyok, megmutatja nekünk egyedi szépségét. A százszorszép
gyakori virágunk, mely kertjeink egyik aprócska éke, és aki, társaival együtt,
üde színfoltot varázsol a zöld fűszálak közé.
Amint a napsugarak feltűnnek az égbolton, és fényükkel
végigsimítják őket, sorra kinyitják fehér nyeles és sárga csöves virágaikat. Ha
a nap korongját felhők takarják, egyből összezárják szirmaikat, éppen úgy, mint
ahogy azt éjszaka is teszik.
Az én kertemben is otthonra leletek a százszorszépek, és
szépségükben mind a mai napig gyönyörködni tudok.
Az erdőben szép nagyra nőtt juharfa álldogál, melynek aranysárga
leveleit, a szél gyakran a szárnyára veszi, és repíti őket teljesen addig, míg
el nem érik a kiskertemet. Mintha a természet nekem címezte volna őket, mintha
tudná, hogy évről-évre mennyire várom a jöttükét, hogy betérjenek hozzám, hiszen
frissen aláhullva nagyon szép látványt nyújtanak, és kellemes hangulatot
varázsolnak. Ilyenkor ősszel ők, a festői szépségű falevelek a kertjeink díszei,
akik még a hosszú tél előtt, igazi színkanvarkáddal kápráztatnak el minket. A
levelek óvó és melengető védelméből pedig kíváncsi tekintetekkel kukucskálnak
elő a törékeny százszorszépek.
Amikor meglátogattam őket, a nap sugarai a felhők zavarása nélkül ontották fényüket, így szétnyitott szirmokkal álldogáltak, és élvezték a kellemesen meleggel megáldott novemberi őszt.
Amikor meglátogattam őket, a nap sugarai a felhők zavarása nélkül ontották fényüket, így szétnyitott szirmokkal álldogáltak, és élvezték a kellemesen meleggel megáldott novemberi őszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése