Dobpergés az erdő fái között

Nagy fakopáncs hím

Január végét írunk, a télből még egy hónap van hátra, mégis mintha a természet lakói már készülnének, a most még oly elérhetetlennek tűnő tavaszra. A készülődés mindenki számára hallható, aki nyitott és értő füllel járja a természet ösvényeit.

A napokban erdei sétáim során igazán kedves hangokon akadt meg a figyelmem, mely hangok nem mástól, mint a nagy fakopáncstól származott. A leggyakoribb harkályunk már elkezdte világgá dobolni territóriumának határait, mit sem foglalkozva vele, hogy dermesztő hideg és vastag hódunna tarja fogva a természetet. Ahogy a szürke fellegek mögül felsejlenek a nap egyre több meleget adó sugarai, ő nem tétlenkedik. Egy megfelelő ágcsonkot vagy fatörzset keres magának revírjén belül, melyet aztán erős csőrével ütemesen és gyorsan kopogtatva hallatja dobolásra emlékeztető hangját. Tudja jól, hogy melyik számára a legmegfelelőbb hely, ami az általa keltett hangot, mint egy természetes rezonátor felerősíti, melynek köszönhetően több száz méterre is elhallatszik a jelzése. Míg ez a hang a mi füleinknek kedves, a tavasz közeledtét jelző előadás, addig a fajtársai számára fontos információkat és mondanivalókat hordoz magában. Ők ezekkel a számunkra titkos jelekkel kommunikálnak egymás között. A többi hímnek ez a hang azt jelenti, hogy a terület már foglalt, és gazdája nem szívesen látja az idegen betolakodót. A tojóknak viszont az jelenti, hogy egy párt kereső hím próbálja meg elcsábítani őket. A dobolás minél erőteljesebb és minél gyakrabban szól, annál jobb erőnlétnek örvend az adott egyed, mely a tojóknak igencsak fontos szempont társaik kiválasztásánál. Hiszen az erős, jó kondícióban lévő hímek megfelelő nagyságú territóriumot tudnak fenntartani, melyben majd a fiókanevelés időszakában elegendő táplálék lesz az utódaik számára. Tehát a madarak igencsak előrelátóak, és olyan információkat is ki tudnak olvasni ezekből, a hangokból, melyek döntő szerepet játszanak majd a párkapcsolatuk kialakításakor.

Ahogy telnek a napok, a nagy fakopáncsok, a szinte az egész erdőt betöltő dobolása egyre többször és többször fog felcsendülni. Ezek a hangok mellé pedig, sorra csatlakozik majd a többi tollas is, hisz szépen lassan, ahogy a tavasz közeledik, mindegyikük elkezdi kijelölni saját kis fenségterületét. Így nekik köszönhetően, a tél vége felé újra a madarak kedves, csilingelő hangjaitól lesznek egyre hangosabbak a természet szerteágazó ösvényei.  

 Ebben a videómban hallhatjátok a nagy fakopáncs dobolását

      Nagy fakopáncs hím