Az erdő fülei

A téli hóolvadás után nagyon hosszú hetek teltek el csapadék nélkül, melynek nyomait egészen április végéig magán viselte a természet. Ez az időpont volt a választóvonal, mert azóta, ha nem is minden nap, de hetente pár alkalommal aranyat érő eső áztatja az erdők, mezők ösvényeit.

Az idei esztendőben az aszályos időjárás miatt, kora tavasszal elmaradt a gombaszezon, nagyon nagy sajnálatomra. Aki figyelemmel követi az írásaimat az jól tudja, hogy én a gombákat nem gyűjtöm táplálkozási célokra, csak fotózom őket és természetesen gyönyörködök egyedi, mesebeli megjelenésükben. Igazán csinos kinézetük teljesen rabul ejti a szívemet, és mindig izgatottam várom a velük való találkozást.

Az eső éltető cseppjeinek hála, az elmúlt erdőjárásom során az egyik legkülönlegesebb kinézetű gombafajjal sikerült találkoznom. Tél végén is kerestem, hátha meg tudom pillantani, és sikerrel is jártam igaz csak kettővel találkoztam, de az is több volt, mint a semmi. Az előző évben sokkal, de sokkal többen voltak, a csapadékos időnek hála. Hiszen a júdásfülegombák szeretik a csapadékot, és az azt követő nedves környezetet. Ha nagy a szárazság, akkor nem jelennek meg, hanem addig várnak, míg az éltető eső meg nem locsolja a lakóhelyüket.

Az elmúlt esős napoknak hála most tavasszal új életre tudtak kelni az erdő fülei, az igazán különleges kinézetű júdásfülegombák. Elsősorban a bodzabokrok nyúlánk, elhalt ágain lelnek otthonra, de nem csak kizárólag ott találkozhatunk velük. Kedvelik a puha, korhadó, elhalt fákat és cserjéket, melyeknek az anyagát könnyen le tudják bontani. Ha csapadékos az időjárás az év bármely szakában megjelenhetnek, még a gombaszegény téli hónapokban is. Nekem most tavasszal újra szerencsém volt hozzájuk, hála az aranyat érő esőcseppeknek, melyek nem csak őket, hanem sok, erdő és mezőlakó növényt örvendeztettek meg.