Cingár kis hangocskák

Nagy fakopáncs hím

Tavasz végén járunk, amikor az erdő fáinak védelmében, már a madarak fészkei lapulnak. Ebben az időszakban már minden tollas megtalálta a társát, és szerelmük bölcsőjében a tojásaikat melengetik, vagy a kikelt fiókáikat táplálják. A hímek csengő énekükkel a fészküket, és a benne lapuló családjukat védelmezik, a tojók pedig a tojásokon ülnek. Akiknek a fészkében fiókák lapulnak azok, pedig pirkadattól alkonyatig a kicsiket táplálják, és fáradtságot nem ismerve hordják számukra a finomabbnál, finomabb csemegéket.

Amikor ezekben a tavasz végi hetekben a természetet járom, nagyra nyitott fülekkel szedem a lábaimat, hátha meghallhatom a madarak új nemzedékének a csipogásait. Hiszen a fák koronájának a védelmében, a bokrok sűrűjében lapuló fészkekből ilyenkor már kiszűrődhetnek a kikelt fiókák könyörgő, élelem után esengő vékonyka hangjai. Legutóbbi sétám során éppen egy ilyen kedves élményben lehetett részem. Az erdő ösvényén haladtam, amikor a sok madárének között cingár hangocskákra lettem figyelmes. Ezek a halk kis neszek a magasból szűrődtek ki, miközben csattogó kiáltások, riasztások vegyültek közéjük. Ekkor már sejtettem, hogy a nagy fakopáncs fiókáinak a könyörgése szűrődik ki valamelyik fa törzsében lapuló otthonukból. Fülemmel követni kezdtem a hangokat, miközben szemeimmel sorra vizsgáltam a fák törzsét harkályodú után kutatva. Szerencsére hamar rátaláltam a harkályok takaros otthonára, a fa törzsén álldogáló kerek röppnyílású odúra. Az otthontól nem messze a szomszédos fa koronájában a hím harkály riasztott, hangos messze csengő hangján. Gyorsan pergő, egymás után ismétlő „csrett-csrett-csrett-csrett” kiáltásokkal próbált elijeszteni engem, hiszen betolakodónak gondolt, akitől féltette a fiókáit. A nagy fakopáncs hímek nagyon gondoskodó szülők. Otthonukat, a fák törzsében lapuló odújukat egyedül készítik el, a tojók csak ellenőrzik a munkálatokat, és a belseje hulló forgácsokat igazgatják, és hordják ki a kis lakásukból. A tojó a tojásokat az odú csupasz aljára rakja le, külön fészket nem építenek. A hímnek a szerepe itt nem fejeződik be, fontos feladatot vállal a költésben, a tojások melengetésében is. A tojóval felváltva védelmezik, melengetik a tojásokat. Az éjszakai időszakban pedig csak a hímek ülnek rajtuk, sőt a kikelés után egészen a fiókák fészekhagyásig őt melengetik a kicsiket éjszakánként. A tojó eközben a revíren belül, nem messze a családjától egy másik odúban tölti a pihenő idejét. Tehát a nagy fakopáncs hímek, egyészen az otthon készítéstől, teljesen a kismadarak teljes önállósodásáig a kicsik mellett vannak, gondozásukban pedig nagyobb szerepet vállalnak, mint a tojók.

Amíg az odút figyeltem, és hallgattam a fiókák hangját a hím megállás nélkül űzni próbált. Így nem sokáig maradtam a fa tövében, mert nem szerettem volna zavarni őket, tovább indultam utamon tudván, hogy jó pár nap, és a kiserdő újabb piros fejtetős nagy fakopáncs fiatalokkal lesz gazdagabb.           

Nagy fakopáncs fiókák könyörgő hangjai és a szüleik riasztása 

Nagy fakopáncs fiókák könyörgő hangjai és a szüleik riasztása