Gyülekező viherfelhők

Vadrózsa vagy csipkerózsa 

 Közönséges méreggyilok

 Erdei here

 Hegyi here

Keskenylevelű kakukkfű 

Szőrösnyakú zsákhordóbogár

Június van, és nem csak a naptár mutatja, a nyár megérkeztét, hanem az időjárás is, hiszen hosszú napokon keresztül kánikula vette uralmába az országunkat. Az elmúlt tavasz nem hozta el nekünk a jó időt, a kellemesen meleg nappalokat, az enyhe éjszakákat. A sok eső, a hideg idő inkább az őszt idézte, mintsem a kikeletet.

Kora délután volt, amikor sétámra indultam. Az égbolt üde kék tengerében csak egy-két felhőpamacs úszott tova, mint csendesen andalgó kishajók. Az élénken szaladó szél édes illatokat repített magával, az akác, a fekete bodza és a csipkerózsa utánozhatatlan aromáját, mely inkább a tavaszhoz tartozna, mint a nyárhoz. De a hűvös levegőben az ő virágzásuk is késett. Így a június hozta el az igazi pompájukat, melynek az ideje rövidre volt szabva, hiszen az akácok alig nyíltak ki, legtöbbjük már a talajra hullva pihent, ami úgy nézett ki, mint télvíz idején, amikor friss hó hinti be a földet. Az elmúlt napok hirtelen jött kiadós esőzései, szinte teljesen elverték őket.

Az erdő ösvényén ballagva a méhek hadának kedves zümmögése, a madarak csengő éneke kísérte az utamat. Ezen a délutánon a csilpcsalpfüzike monotonnak tűnő, de mégis oly kedves „csilp-csalp, csilp-csalp” strófái, és az énekes rigó változatos fütyülése volt a legintenzívebb. A saras talaj az erdő vadjainak történeteit mesélte el nekem, hogy kik voltak azok, akik erre szedték előttem a lábaikat.

A hegyoldal, melyre az utam vezetett sok virágnak ad otthont, akiknek megvan a maguk ideje, hogy mikor kezdik el szirmaikat bontogatni. A tölgyfák ölelésében, ahová a nap sugarai még ilyenkor lombfakadás után is be tudnak hatolni, nagyon sok virág éli az életét. Fehér szirmokkal büszkélkedő hólyagos habszegfűk, erdei és hegyi herék, közönséges méreggyilok, enyves szegfűk, keskenylevelű kakukkfüvek, melyek olyan aprócskák, hogy a magasra törő fűszálak között alig lehet észrevenni őket, és hasznos tisztesfüvek pompáznak. A hegyoldal fáinak a védelmében nagyon sok csipkerózsa bokor él, melyeknek az üde zöld levelei között, szerényen meghúzódva pihennek a halvány rózsaszín szirmokkal büszkélkedő virágai. Szeretem ezeket a cserjéket, hiszen ilyenkor nyár elején illatos virágaikat nevelgetik, melyeket sorra látogatnak a nektárját gyűjtögető méhek, ősszel pedig élénkpiros terméseit a madarak csipegetik. De nem csak ők gazdagítják a természet terített asztalát, hanem a kellemes, utánozhatatlan illatú fekete bodza, és a szintén ilyenkor, már virágait nevelő vadszeder bokrok is. Ezek az erdei cserjék nagyon fontosak az élőlényeknek, hiszen ősszel vékonyka gallyaik finom, vitaminokban gazdag terméseiktől roskadoznak, hogy jól tudjanak belőle lakni, és erőt tudjanak gyűjteni a nagy utazás előtt álló vonuló madaraink is.

Ahogy a hegytető tisztás részére értem, ahol a tölgyfák egészen szellősen állnak, és ahonnan gyönyörű panoráma tárul a szemem elé, melynek legszebb része a Salgói vár, a messziből, Szlovákia irányából egyre több és több komor, vihart ígérő felhő kezdett tornyosulni, majd jó pár perc elteltével, az ég is megdörrent. Az első dörrenést sorra követte a többi, majd a felhők a nap korongja elé kúsztak. Lassan én is hazafelé indultam, mert nem szerettem volna bőrig ázni. Lábaimat fürgén szedve lefelé ereszkedtem a hegyről, amikor előttem jó három méterre szarvastehén ugrott négy lábára az ijedtségtől, aki a fák védelmében pihengetett. Hazafelé menet már a tisztáson voltam, amikor az eső gyorsan utol ért, kövér cseppjei a fejemen kopogtat, de amikor észrevettem a szőrösnyakú zsákhordóbogarakat, és az élénk narancssárga szárnyakat viselő nagy tűzlepkét, pár pillanatra meg kellett állnom, hogy megörökítsem őket, hiszen idén most találkoztam velük először. A tisztás szélén sudár termetű üstökös gyöngyike nyújtózott az ég felé. Olyan volt, mintha aprócska harangokat hordana a szárán, és szinte hallani lehetett, ahogy a ráhulló esőcseppek sorra megkongatják őket.  

A kertünk mögött álló erdőben igyekeztem, amikor az eső egyre intenzívebben kezdett esni, melynek eleven cseppjei a fák koronájában csilingeltek. Éppen, hogy hazaértem a hirtelen jött nyári zivatar elől, új fotókkal, kedves élményekkel a tarsolyomban.

Csilpcsalpfüzike dala

 Enyves szegfű

 Fekete bodza virága

 Hasznos tisztesfű

 Hólyagos habszegfű