Oldalak

2020. február 23., vasárnap

Az én erdei mesevilágom - Korán ébredő hóvirágok


Kikeleti hóvirágok


Egy enyhe január elejei reggelen, amikor a nap lustán, erőtlenül járta az égboltot, az avar puha paplanja alól kíváncsian nézték elő a hóvirágok. Sápadt arcocskájukat rémület ülte meg, hisz jól tudták nekik még szundikálniuk kellene. Összeszedték minden erejüket és halkan így szóltak:
- Ki ébresztett fel minket édes álmunkból?
De a kérdésre válasz nem érkezett. Az erdő néma csendbe burkolózott, mintha senki nem hallotta volna meg a hóvirágok el-elcsukló szavát.
Kisvártatva éppen arra járt az erdő egyik kedves tündére, és meglepődve látta, hogy valaki felébresztette a hóvirágokat. Óvatosan odabújt melléjük, és halkan így szólt:
- Nincs még itt a kikelet, ki ébresztett fel Titeket? - hangja úgy csilingelt mint a kis patak sekély vize.
A hóvirágok szerényen ránézek, és elcsukló hangjukon elmesélték a történetet.
Az erdő tündére megsajnálta őket. Óvatosan betakarta törékeny testüket puha avarral, meleg mohával és halkan dúdolni kezdett.
- Aludjatok, aludjatok kedves hóvirágok! Álmodjatok, álmodjatok tündérszép világot! Eljövök én újra hozzátok, amikor a napocska mosolyogva járja már a világot!
A hóvirágok sorra lehunyták szemcséiket, a tündér kedves éneke mély álomba ringatta őket.
A tél enyhe napokat hozott, nem fáztak az erdő lakói a puha avarpaplan alatt. A hóvirágok is mélyen aludtak, egészen addig míg az erdő tündére egy szép februári, kellemesen enyhe napon fel nem ébresztett őket.
- Közeleg a kikelet, szépen lassan ébredeztek! - dudolta halkan énekét.
A hóvirágok kidörzsölték az álmot szemeikből, és napról napra egyre jobban előmerészkedtek a puha, meleg dunnájuk alól. A nap ekkor már magasabban járt az égen, arcán derűs mosoly ült, sugarait pedig boldogan szórta az erdő ösvényére. A napsugarak meleg simítására szirmaikat egyre kijjebb és kijjebb tártak. Fejecskéik felett cinegék daloltak, csízek csacsogtak, ők pedig halkan csilingelni kezdtek. Apró fejüket a könnyed szél cirógatta, zenéjüket pedig vitte, repítette, hogy az erdő tündérei mind meghallják, hálával telt muzsikájukat.

2 megjegyzés: