Odvas keltike
Ilyenkor tavasszal, az erdők ösvényeit, szebbnél-szebb
színekkel átszőtt szőnyeggel borítja be a természet, melyre csak ő képes,
emberi kéz utánozni nem tudja. Lábaink elé sárga, fehér, rózsaszín, lila,
színekkel és különféle mintákkal tarkított kárpitot terít, melyre vétek lenne
rálépni. Ezért az ilyen ösvényeken figyelve, óvatosan, és szó szerint
lábujjhegyen kell a lábainkat szedni, hogy kárt ne okozzunk senkiben sem.
Az erdei patakpart is ilyen csodás színekben és mintákban
gazdag szőnyeget kapott a természettől, mely a tavasz egyik legszebb ajándéka.
Ez a szőnyeg pedig nem csak színei, mintái miatt oly különleges, hanem van még
egy utánozhatatlan tulajdonsága, mely, ha a közelében vagyunk, az orrunkat
gyengéden csiklandozza. Ez pedig nem más, mint a finom, a virágok mámorító és
magával ragadó édes illata. Így bizony, ez a szőnyeg illatozik is, és nem is
akárhogyan. Minden egyes virágának megvan a maga jellegzetes aromája, melyek
közül a legintenzívebb az odvas keltike illata, ami számomra rendkívül jellegzetes
és roppant jól érzékelhető. Így minden egyes, közöttük eltöltött percben nem
csak a szememnek, hanem az orromnak is kedveskednek. Természetesen ezt a
kedvességüket nem csak én élvezhetem, hanem a rovarvilág, számos döngicsélő
tagja is, akiket, mint a mágnes úgy vonzza kellemes, messzire tovaosonó illat.
Amit megérzik a virágok édes aromáját, sorra teszik náluk tiszteletüket, hogy
összegyűjtsék édes nektárjukat. Ezeket, az illatokat a virágok úgymond
tudatosan árasztják magukból, melynek fő célja, hogy utat mutassanak a
rovaroknak, hogy könnyebben rájuk tudjanak lelni.
A kis patak partján is rengeteg méh, dongó, pöszörlégy és még
sorolhatnám a zümmögő kis hadakat, akik megfordulnak, hogy kivegyék a részüket
a tavaszi virágszőnyeg kínálta lehetőségekből.
Odvas keltikék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése