Az erdő titkai

Müller nőszőfű

Müller nőszőfű

 Gímszarvas nyoma

Bármikor is lépek rá a természet ösvényeire, mindig kedves pillanatokkal, megfigyelési élményekkel lépnek meg lakói. Két éve, az erdő mélyén, ahol a talaj kellemesen nyirkos, a levegő pedig párás, egy addig még nem látott vadvirággal hozott össze találkozót a természet. Amikor megpillantottam egyedi szépségét tudtam, hogy ő egy orchidea faj, azon belül pedig az egyedi megjelenésű nőszőfüvek egyik képviselője. Hamarosan ki is nyomoztam, hogy a kecses, törékeny megjelenésű, müller nőszőfűvel sikerült találkoznom. Neki hála, újabb orchidea fajjal bővült a fotó gyűjteményem és a megfigyelési élményem.

A tavalyi esztendő júniusában újra keresni kezdtem őt az erdő mélyén, ott és annak a helynek a környéken, ahol már találkoztam vele, de mindhiába kutattam szemeimmel, nem találtam. Idén azonban ismét meglepett jelenlétével. 

Az elmúlt hetek bőséges csapadékkal öntözték meg a természet szerteágazó ösvényeit. Szinte egyetlen nap sem telik úgy el, hogy ne osonnak fölénk kisebb-nagyobb zivatar, melynek szürke fellegeiből olykor egyszerre több milliméter csapadék is a talajra hullik. A növények boldogok. Az aszályos tél és tavasz után, most visszanyeri a föld is a nedvességet, és benne lapuló életek szomjukat tudják oltani. 

Amikor időm és az időjárás engedi, elindulok az erdő rejtekébe. A hatalmas fák üde zöld lombsátra között, a borús napokon szinte alig van fény, de nekem mégis nagyon hangulatos az erdő sötét ösvényein ballagni. A madarak kórusa még mindig gyönyörűen dalolja énekét. Strófáik közé egyre több és több cingár hangocska lopakodik, a frissen fészküket hagyott fiókák vékonyka csivitelése teszi még szebbé előadásukat. A csapadéknak hála, az erdő ösvénye most rengeteg titkot rejt. A sáros talajon az erdő vadlakóinak nyomai mesélnek. Felfedve a rejtélyt, kik szedték előttem erre a lábaikat. Vaddisznók, őzek, szarvasok patáinak lenyomatai, melyek között idén született fiatalok aprócska nyomai is megbújnak. Az éjszaka leple alatt vörös bundás róka szaladt végig az ösvényén, akit kicsinyei követtek. Tisztán láttam csepp mancsuk helyét. Az erdei ösvény mellett, több helyen is, vadon élő gyümölcsfák adnak árnyat és élelmet az arra járó lakóknak. Ilyenkor a nyár elején a vadcseresznye és a meggyfák zöld lombsátrának védelmében, mosolygóan piruló gyümölcsök lapulnak. A talajon pedig hátrahagyott magvaik árulták el nekem, hogy itt már valakik bizony lakomát csaptak a finom termésekből. Utamat végig kísérték a vadak emlékei, én pedig sorban azt fejtegettem, kik jártak azon az úton, amin én is. Ekkor hirtelen az erdő fái közül vaddisznó jelent meg. Komótosan ballagott át a sűrű növényzettel gondosan betakart ösvényen. Testét védelmezőn takarták az üde zöld levelek, és csak egy kis részen tudtam megcsodálni őt. Szeretem a vaddisznókat, nagyon szeretem. Amikor pedig a természet megadja a velük való találkozást, azok a pillanatok számomra kincset érnek. Amilyen hirtelen feltűnt előttem, olyan gyorsan tova is ballagott. Sűrű sörtével fedett teste pedig újra a buja növényzet védelmébe került.  

Már az erdő sötét mélyén jártam, éppen ott, ahol két éve a müller nőszőfűvel találkoztam, amikor a természetnek hála ismét megpillantottam nem is egy, hanem két egyedét. Az egyik nagyobb, míg a másik kisebb volt, és mindkettőt még bimbók díszítették. A levelükről és egyedi megjelenésükről megismertem őket. Nem messze bújtak elő onnan, ahol két éve egy egyedét megtaláltam. Az időjárástól függően talán 10-12 nap és teljes pompájukban fognak ragyogni. Addigra szerintem elkezdik szépen sorban kibontogatni virágszirmaikat. Egy bő hét múlva ismét meglátogatom őket, és Nektek is megmutatom egyedi szépségüket.

Vaddisznó

Mosolygó cseresznyék