Csuszka
A kellemes őszi meleg, a már-már nyárias levegő, a kis
tollasokat dalolásra készteti. Legutóbb a széncinege gyöngyözően csengő hinta
dalocskájáról számoltam be Nektek, most pedig a kékes tollruhába bújt
csuszkáról fogok mesélni. A csuszkák állandó madaraink, akiknek a jelenlétében,
egész esztendőben gyönyörködhetünk.
Bármikor is lépek rá az erdő ösvényére, szinte nincsen olyan
látogatásom, hogy ennek a folyton izgő-mozgó madárnak a hangját ne hallanám. A
csuszkák az esztendő minden áldott napján párba állva élik az életüket.
Párkapcsolatuk évekre szól. A párok a költési időszakon kívül is védelmezik,
óvják revírjeiket, és a birtokolt területük határain belül tartózkodnak. Mivel
egész évben párkapcsolatban élnek, éppen ezért hallhatjuk olyan gyakran “tveed-tveed”
kapcsolattartó hangjuk. Hiszen a hím és a tojó ezzel a hanggal tartja
folyamatosan, egymást közt a kapcsolatot. Távolra soha nem mennek egymástól, ha
az egyik kicsit odébb áll, a másik máris hangjával jelez társának.
Ilyenkor ősszel is gyakran hallom “tveed-tveed” hangjukat az
erdő rengetegében. Azonban az elmúlt napokban nem csak kapcsolattartó
hangjukat, hanem a rájuk jellemző különleges füttyüket is meg tudtam figyelni,
mely hang messzi kúszva töltötte be az erdő ösvényét. Általában a tél közepétől
hangos az erdő a csuszkák füttyeitől, de most az ősz, a kellemes meleget
tartogató szeptember is megajándékoz kedves füttyögő hangjukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése