Advent első vasárnapjának Angyala

 

Az első vasárnap Angyala

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

Készül a téli rezidencia

Éjszakánként csöndesen, sűrű köd paplant terít a természet ösvényeire az öregesen ballagó november. Tegnap reggelre azonban a köd sűrű fátyla alatt fehér zúzmara ruhába bújtak a fák, a bokrok csupasz ágai, a sápadt fűszálak, és még a talajon pihenő színes leveleken is megpihentek az apró kristályok. Egész álló nap a ködös levegő, és a fogakat vacogtató fagyos hideg uralta a tájat. 

Kiskertemben nagy volt a forgalom. Tollas kis vendégeim egymásnak adtak át helyüket az etetőknél, hogy mire beköszönt a korai este, szervezetüket kellő energiává tudják feltölteni. Hiszen a fagyos éjszakák egyre nagyobb kihívás elé állítják őket. 

Ma is, mint minden áldott nap, a mókusok is meglátogattak, de a mai nap, mást volt, mint a többi. Az egyik mókuska építkezésbe kezdett a fenyőfám ágai között. Immár harmadik esztendeje, hogy a szép sudárra nőtt, sűrű ágakat magán viselő fenyő, dús rengetegében mókusok téli rezidenciája lapul. A hideg évszak beköszöntét, a mókusok is a testükön érzik. Ők nem ismerik a naptárt, nem tudják a hónapokat, azt viszont nagyon jól tudják és érzik, hogy bizony a változás megkezdődött. Amikor pedig a tél fagyos szorítása eléri az erdők ösvényeit, ők is alkalmazkodnak hozzá. Olyan helyet keresnek maguknak, ahol táplálékban nem szenvednek hiányt, és ezeken a helyeken téli lakást építenek maguknak, ami meleget ad testüknek, ami védelmezi őket az időjárás olykor kegyetlen viszontagságaitól. Az én kertem és a benne otthonra lelt fenyőfák pedig egy ilyen, számukra alkalmas hely. 

Nemsokára elmesélem és megmutatom Nektek, hogyan is néz ki a mókusok téli otthona. Milyen anyagokból készül a meleg fészkük, és hogyan készítik el. Megosztom Veletek milyen betevőkkel kedveskedek nekik, mely falatok a kedvenceik, és, hogyan fogyasztják el a számukra kínált elemózsiákat. 

Az én madárbarát kertem - Az etetés szabályai

 

Barátcinege

 

Fontos szabály, a megfelelő táplálék!

A madarak táplálékáról a későbbiekben részletesen fogok írni Nektek, de most fontos megjegyeznem, hogy milyen elemózsiát ne kínáljunk fel tollas kis barátainknak. Nagyon fontos, hogy az etetőkbe kihelyezett élelem mindig natúr legyen. Soha ne töltsük meg a kis madárvendéglőket sós, fűszeres vagy füstölt eleségekkel. Valamint fontos szabály, hogy tilos a madaraknak kenyeret, kiflit valamint egyéb péksüteményt vagy azok morzsáját kihelyezni. Hiszen az erjedésnek induló élelmiszerek súlyos bél és gyomorgyulladást okozhatnak, melyek esetenként a kis tollasok halálához is vezethetnek.

Ahogy Ti is látjátok, tollas barátaink etetése, mely a legfontosabb madárvédelmi tevékenység nagyon nagy odafigyelést, elhivatottságot, és rendszerességet követel. Ezért nagyon fontos, hogy csak akkor kezdjen bele bárki is, ha a madarak élelemmel való ellátását kellően odafigyelve, napi rendszerességgel tudja biztosítani, hosszú hónapokon keresztül!!!

Végezetül elöljáróban szót ejtenék az itatásról is, melyet a nyári hónapok végeztével fontos tovább folytatnunk, így ezt a madárvédelmi tevékenységet az esztendő minden napján alkalmaznunk kell.

A következő „Az én madárbarát kertem” bejegyzésében bővebben fogok írni a madarak számára kihelyezett friss víz fontosságáról.      

 

"Cikk-cikk, cikk-cikk" hangok az erdők ösvényein

Az elmúlt hetekben és napokban bármerre is vitt az utam mindenfelé, a vörösbegyek hangját hallottam. Az erdő ösvényein, a kis kertemben, szüleim udvarában vagy éppen sétáink alkalmával. Mintha mindenhol ott lennének, mintha a mostani időszakban sokkal többen egyed lenne a környezetemben mint eddig. Van amikor kedves, rájuk oly jellemző "cikk - cikk, cikk - cikk" hangjuk oson a fülembe, de az elmúlt napokban a borús, esős és ködlepelbe bújt időjárás ellenére gyakran, több helyen gyöngyöző énekükben is gyönyörködni tudtam. Érzésem pedig, hogy többen vannak egészen helytálló, hiszen jelenleg is tart a vörösbegyek vándorlása. A hazánkban költő madarak nagy része az őszi hónapok beköszöntével dél felé vándorol, helyükre, észak felől telelő vendégek érkeznek hozzánk, de sok egyede csak megpihen nálunk és tovább folytatja útját dél felé. Tehát jól érzem, valóban több ilyenkor a vörösbegy hazánkban. Szinte észre sem vesszük, úgy cserélődik ki állománya. Hiszen csak azt látjuk és halljuk, hogy egész évben a környezetünkben vannak. Pedig a vörösbegyek vándorló madaraink. Azonban bizonyított, hogy évről-évre egyre több egyede dönt a helyben maradás mellett, és hagy fel a sok veszélyt rejtő vándorlással. 

A hazánkban telelő madaraknak nagy segítséget nyújtanak a madárbarát kertek, ahol napról-napra biztosítani tudják számukra a megfelelő lágy eleségeket. A vörösbegyek táplálékairól, evési szokásaikról, napi rutinjukról a későbbiekben bővebben fogok írni Nektek.

A téli fülőkék ébredése

Novemberben, az ősz utolsó hónapjában jár a természet és lakói. Az első téli hónapig még hetek vannak hátra, mégis a természet már jelzi a hideg évszak közeledtét. Ennek bizonyítéka pedig nem más, mint a téli fülőke megjelenése. 

Immár harmadik esztendeje követem szemmel, az erdő egyik rejtett szegletében élő fülőkék aprócska telepét. Kíváncsiságból látogattam meg élőhelyüket, hátha a kiadós őszi csapadék, a hűvös novemberi idő előcsalta kedvenc kis fotóalanyaimat. Reményeim pedig, hogy láthatom őket valóra vált. Éppen ugyanott jelentek meg, ahol az elmúlt két évben is. A szép kort megélt, gyér lombozatot viselő, hajlott törzsű gyertyán fa törzsén lelték meg otthonukat. Egészen pontosan a fa repedt kérgének a védelme alatt. Most még egészen aprók, sárgásbarna kalapjuk nem nagyobbak, mint egy borsszem, de a kis csoportban még apróbbak is megbújnak. A fakéreg repedése még féltőn dédelgeti őket, de ahogy telnek a napok, szépen lassan cseperedni fognak, és ahogy egyre nagyobbra nőnek kíváncsian bújnak majd egyre kijjebb és kijjebb védelmező otthonukból. 

Tartsatok velem, időről-időre megmutatom majd fejlődésüket. 

A téli fülőkék azon kevés gombák egyike, akik a téli időszakot választották termő idejüknek. Ők kifejezetten jól érzik magukat a hideg téli napokon, ha azonban kemény fagyok köszöntenek a természet ösvényeire, vagy vastag hótakaró fedi be termőhelyüket, pihenő időszakot tartanak a növekedésükben, és mihelyst a levegő enyhülni kezd tovább folytatják a fejlődésüket, éppen ott ahol azt abbahagyták.

 

 

Barátposzáta éneke az őszi alkonyatban

Barátposzáta hím 

Madárbarát kertemet nagyon sok faj látogatja. Kis birodalmamban minden a természetről és lakóiról szól.

Tegnap este, amikor a szürkület már sötét leplét hajtogatta az erdőre és kis kertemre, különös hangon akadt meg a fülem. A szép sudárra nőtt fenyőfám ágai közül lágyan csengő strófák szűrődtek ki. Nem sokáig tartott a kis madárkoncert éppen pár pillanatig, de ebből a rövidke énekből is könnyen beazonosítottam, hogy egy barátposzáta dudorászott az őszi alkonyatban. Különleges élmény volt őt ilyenkor november legelején hallani. Hiszen ő is egy vonuló madárfaj, akinek egyedei, szeptemberben és októberben telelő területeik felé kezdik meg hosszú útjukat. Azonban évről-évre vannak barátkák, akik a hazánkban való áttelelés mellett döntenek. Ők nem vállalják fel a vonulás kockázatát, inkább a helyben maradást választják, ami szintén kockázatos lehet, ha kemény fagyokkal és hóval tarkított időszakokat tartogatnak a tél hónapjai. 

A barátposzáták fő táplálékai a rovarok, a pókok, a csigák, de az ősz beálltával áttérnek a bogyós gyümölcsök fogyasztására. Fő táplálékuk ősszel, a fekete bodza tápláló és energiában gazdag termése. Azt nem tudom, hogy ez a barátka marad-e nálunk a téli hónapokra, vagy csak egy kicsit megkésve kezdi meg vándor útját, ez még a jövő titka. Minden esetre, ha az áttelelés mellett dönt, akkor kertem etetőiben megfelelő táplálékokat fog találni. A hazánkban áttelelő, de egyébként költöző madárfajokat, madárbarát kertünkben lágy eleségek kihelyezésével segíthetjük. Többek között lédús almával, körtével, sajttal, túróval, puha natúr vajjal, ipari tepertővel segíthetjük életüket. De szívesen fogyasztják az apróra tört dió húsát, vagy a cinkegolyót is. A gyümölcsöket bokrok ágaira felszúrva, vagy a többi csemegével együtt, a talajetetőn is felkínálhatjuk a számukra. 

A hazánkban áttelelő madarak segítéséről, a későbbiekben még bővebben fogok írni.