Nünükék násza

 

A kis erdei tisztáson a tavasz napról-napra egyre jobban kezd kibontakozni. A tél szépen lassan erejét vesztve pihenőre tért. 

A Nap fényében fürdő részeken apró rovarok ébrednek fel hosszú álmukból és boldogan szedik lábaikat, süttetik testüket, egyesek pedig már a szerelmet keresik. 

Évek óta figyelem a tisztás lakóit, de ezidáig, ilyen korai időpontban, még nem tudtam szemügyre venni a nünükék szerelmi életét. 

Jelen történetem élményét még február utolsó hetében élhettem át. 

A tisztáson vékonyodó hódunna őrzte a februári havazás emlékét, de ez a nünükéket egyáltalán nem zavarta. A hirtelen jött enyhe, tavaszias levegő, a melengető napsugarak hamar előcsalták őket is. 

A nünükéknek, szinte egyből megjelenésük után van a párzási időszaka, ami után a hímek elpusztultak, a nőstények pedig laza talajba rakják le petéiket, amelyekből a következő nemzedék nünükéi fognak kifejlődni. Azonban ahhoz, hogy ők is, mint szüleik kifejlett rovarokká váljanak hosszú és viszontagságokkal teli utat kell bejárniuk. Ez az út pedig szó szerint hosszú, hiszen a petékből kikelt lárvák virágokon álldogálva fuvarra várnak. A fuvarosaik pedig a mit sem sejtő vadméhek lesznek, akik tudtukon kívül saját birodalmukba szállítják a potyautasokat. Új, ideiglenes lakóhelyükön a lárvák igencsak jól élnek, a méhek által termelt energiában gazdag mézet fogyasztják. Többször vedlenek, átalakulnak valódi bábokká, fejlődésük legvégén pedig kifejlett nünükékké válnak. Ezt a hosszú utat, és fejlődési szakaszokat a több ezer petéből csak néhány képes végigjárni. Kevésnek adatik meg, hogy kifejlett rovarrá váljon, akárcsak szüleik voltak, és a tisztás lakóközösségét gazdagítsák. Éppen ezért is fontos, hogy óvjuk őket.