Tavasszal az erdők ösvényein szó szerint zsong az élet. Madarak csengő dalait repíti a langyos szellő, jóleső érzéssel töltve meg szívünket. Ám, ami a mi fülünknek kedves koncert, számomra a világ legszebb koncertje, az a tollas barátainknak fontos mondanivalókat közvetítő hangok sorozata, amelyek elsősorban fajtarsaiknak és párjuknak szólnak.
Ha értő füllel járjuk az erdők szerte ágazó ösvényeit, figyeljük tollas barátaink hangját, viselkedését, akkor gyakran mi is megérthetjük a madarak mondanivalóját, közlendőjét.
Ma egy egészen különleges hangról fogok mesélni Nektek, egy nyávogó, panaszosnak tűnő hangról, és ennek az előadójáról, aki nem más, mint egy harkály, egészen pontosan a közép fakopáncs.
A tél második felében, a harkályok egyre gyakrabban hallható dobolással kezdik el revírjük, területük határait kijelölni. Azonban dobpergés szerű előadásukat nem csak a fenségterületük kijelölése használják, hanem a hímek ezzel próbálják a tojók kegyeit is elnyerni. De a közép fakopáncs más előadást alkalmaz, őt dobolni nagyon ritkán hallhatjuk, viszont egészen egyedi hanggal, harkályoktól igencsak szokatlan előadással jelölt ki revírjét, és próbálja a tojót elkápráztatni, udvarolni szíve választottjának. Ez pedig a nyávogásra megtévesztésig hasonlító hang, pontosabban fogalmazva hangok sorozata. Egészen furcsa hallani ezt az erdő fáinak a sudarából, de egyáltalán nem hihetetlen.
Pár napja, amikor az erdő ösvényén szedtem a lábam, a természetnek hála újra átélhettem, újra hallgattam a közép fakopáncs különleges előadását, amit sikerült is rögzítenem.
Kora délután volt, a Nap akadálytalanul ontotta melegét a kéklő égbolton, a lassan andalgó, kósza felhők nem állták az útját. A fák rengetegét kellemes meleg, a kökénybokrok virágainak édes illata járta át. Széncinegék, barátposzáták, vörösbegyek, erdei pintyek, énekes és feketerigók dala osont végig a sudarakban, jóleső érzéssel töltve meg szívem. Miközben a madarak koncertjében gyönyörködtem, furcsa hang ütötte meg a fülem. Furcsa, de ismerős hang, hiszen hallottam már máskor is. Kamerámat a hang irányába fordítottam, bízva benne hátha sikerül a hang tulajdonosát, a közép fakopáncsot is rögzítenem. A természetnek hála sikerült. Hiszen az akácfa koronájában kutatott, ágait vizsgálgatta, közben pedig újra és újra hangját hallatta. Nem volt egyedül, párja is ott volt tőle nem messze, akinek az előadása szólt. Egy kis ideig időzítek, majd szárnyaikat széttárva, egymást követve, a tölgyerdő felé vették az irányt. Nagy az esélye, hogy a tölgyes egyik korhadó fájában lapul a pár odúja, hiszen gyenge csőrük miatt, csak puha fába képesek otthonukat megácsolni. A odúkészítés munkálataiban pedig mind a tojó, mind pedig a hím fontos szerepet vállal, akárcsak a tojások melengetésében és a fiókák felnevelésében.
Hazánkban természetvédelmi oltalom alatt álló madarfaj, valamint Natura 2000 jelölőfaj, természetvédelmi értéke 50.000 forint/egyed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése