Az igazi hűvös ősz hirtelen robbant be a természet ösvényeire. Pár napja a kellemesen melengető napsugarak már már csak emlékek maradt. De reménykedtem benne, hogy talán lesz még szép őszi idő, amikor a Napocska mosolygó arca járja a kéklő égboltot, amikor a csöndet újra és újra tollas barátaink gyöngyöző hangja töri meg, amikor a fákról zizegve hullnak az ezernyi színben pompázó levelek, amiken a napsugarak fénye utoljára csillan meg. És lett. Igaz, hogy reggelre hűvös, hideg levegő járja át a természet ösvényeit, de napközben ismét újra és újra láthatjuk a Napocska mosolygó arcát.
A kellemes őszi időjárás a vonuló madarakat egyrészt még maradásra bírja, hiszen a langyos időben a rovarok még elérhetőek. Többek között a pókok, a legyek, és még sorolhatnám mennyi és mennyi melegre éhes rovarsereg élvezi a Napocska cirógatását.
A házi rozsdafarkúak is így vannak ezzel, maradnak míg lehet. Amíg csak a természet és az időjárás kegyes hozzájuk addig hűek költési területükhöz. Ha a természet asztatla kiürül, amikor a napi szükséges betevőkhöz már nem tudnak hozzájutni, akkor útra kelnek telelő területeik irányába. Vannak azonban akik még ilyenkor is maradnak, vannak akik megküzdenek a téli fagyokkal, a szűkös eleség kínálattal. A két lehetőség közül a helyben maradását választják. Ők is kockáztatnak. De a vonulók is, hiszen az út viszontagságos, számos veszélyt rejt és nagy kihívás az is a számukra.
A természetnek hála kertem rendszeres vendégei a házi rozsdafarkúak. Alig enyhül a tél szorítása, alig fordítom a naptáram márciusra már az első rozsdafarkú általában meg is jelenik. Évről-évre hamar visszatérnek a költési területükre, és kitartóan sokáig itt maradnak. Volt olyan esztendő, amikor át is telelt egy egyed.
Idén nyáron fészkeltek is a kis kerti bódém rejtekében. Ezért minden alkalommal, amikor a veteményes kertembe indultam, óvatosan, a zavarásuk nélkül próbáltam a kerti eszközöket elővenni. Azonban közelségem egyáltalán nem zavarta őket. Mégis, ennek ellenére megtartottam a tisztes távolságot, és soha nem léptem át intim szférájukat.
Az ősz is velük együtt telik. A hím szeptemberben, mint arról meséltem is Nektek, többször is megörvendeztetett énekével. Olyan jó érzés volt újra hallani, újra átélni a hosszú hetek óta nem hallott és ugyancsak hosszú - hosszú hetekig nélkülözni kellő madárdalt.
Jelenleg még egy hím és egy tojó vendégeskedik a kertemben. Napjában többször is látom őket, ahogy betevőjüket elejtik. Amikor a kertbe be tudtak lopakodni a Napocska még meleget adó sugarai akkor a fa ágáról, a madáretető tetejéről vagy más kiemelkedő ponton álldogáltak. Kedvesen csillogó fekete szemekkel pedig a levegőt kémlelték, hogy mikor téved arra egy finom csemege reményét rejtő rovar. Közben újra és újra bókolni kezdtek, mint akik türelmetlenül várják az elemózsiát. Előbb - utóbb érkezett is a vétlen rovar. Ekkor szárnyaikat széttárták, könnyedén a levegőbe emelkedtek és bámulatos ügyességgel, röptében el is kaptak a finom csemegét. Azonban az elmúlt napokban a felhős égbolt, a csapadékos és hűvös idő jellemezte a nappalokat. A rovarok is védelmet keresve elhúzódtak. A rozsdafarkúak pedig a talajon, a fák ágainak rejtekeiben próbáltak a betevőjükhöz hozzájutni. De ilyenkor ősszel nem csak a rovarok szerepelnek az étlapjukon, hanem nagy kedvencük a fekete bodza fényes bogyó is. Kertemben több bodzabokor is éli megbecsült életet. Azonban az ő ágaik már üresen állnak. A bogyók hetekkel ezelőtt elfogytak, az éhes madárcsőrök rég leszüretelték őket. De nem csak a termések hiányoznak róluk, hanem a levelek is, hiszen a fekete bodza hamar, az elsők között levetti lombruháját.
Az elmúlt napokban a hideg idő beköszöntött a vidékünkre, ami inkább már téliesnek volt mondható, hiszen nem olyan messze, a Kékestetőn az idei első havazás is megérkezett. Ezért, a még jelen lévő költöző madarakra gondolva kertem több részre almát is helyeztem ki. Hiszen többek között az énekes rigók, a házi rozsdafarkúak is előszeretettel csipegetik tápláló, lédús húsát. Valamint apróra tört cinkegolyó zúzalék is várja a lágy eleséget szívesen fogyasztó tollasokat. Ezeket a gyengébb csőrű madarak is könnyedén el tudják fogyasztani. A pár napja vásárolt cinkegolyó annyira lágy és puha, hogy kiváló finomságot jelent nekik.
Az előrejelzések szerint, az előttünk álló napokban még élvezhetjük mi is és a természet lakóit is a kellemes őszi időjárást. A télies idő egyenlőre nem tér vissza.
A következő történetem a válogatás második résztvevőjéről fog szólni, aki nem más mint a pirinyó ökörszem. Így egy kis kitérés után, visszaáll a kollázs szám szerinti rendje.
Elöljáróban annyit elárulok, hogy már nem csak egy ökörszem élvezi a kis kastély vendégszeretetét, nagy örömömre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése