Zöldike / Carduelis chloris

Ismertető jelei:

• a verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó madárfaj
• mérete: 15 cm. hosszú
• szárnyfesztávolsága: 24-28 cm.
• testtömege: 80-100 gramm

Megjelenése:

Tollazata:

•  a magevőkre jellemző kúpos csőre halvány színű

Hím:

• a kifejlett hím színe élénkzöld - nevét is a színéről kapta
• szárnytükre és a faroktő élénksárga színű

Tojó:

• a tojók színezete tompább mint a hímeké, szürkés színezetű
• szárnytükre és a faroktő élénksárga színű

Hangja:

• hívó hangja "jíkk-gyíkk"
• éneke elnyújtott "gyürrürürü-gürrürrü" csicsergés
• fa tetején adja elő énekszámait vagy röptében dalol
• a költési időszakban éneke "dzöii", ezt a madarászok zsírozásnak nevezik

Előfordulása:

• a hideg északi részeket leszámítva egész Európában, Ázsia egy részén és Észak-Afrikában is fészkel

Élőhelye:

• hazánk egész területén gyakori madárfaj
• a Duna és a déli országhatár mentén a legsűrűbb az állománya
• kertekben, parkokban, lombos és tűlevelű erdőkben, ligetes erdőkben a leggyakoribb
• az ember közelségét jól viseli

Pihengető fiatal zöldike

Szaporodása:

• fészkét tűlevelű fákon, bokrokon vagy gömbkoronájú parkfákon építi meg, a lombkorona sűrű, zárt belsejében
• a fűből, finom gyökerekből és mohából készített fészkét apró tollakkal és pihékkel béleli ki
• évente általában két fészekaljat nevelnek fel
• fészekalja 5-6 tojásból áll
• a tojó egymást követő napokon rakja le a tojásait és a teljes fészekaljon kezd el kotlani
• a hím nem vesz részt a kotlásban , de eteti a tojót a kotlásideje alatt
• míg a tojó a tojásokon ül addig a hím a közelében énekel
• a fiókák 13-14 nap elteltével kelnek ki és 11-14 napos korukban hagyják el a biztonságot adó fészket
• az első időszakban még nem tudnak tökéletesen repülni, a madárszülők ez idő alatt a bokrokban és a talajon táplálják őket bogarakkal és hernyókkal

Táplálkozása:

• elsősorban gyommagvakkal táplálkozik, de szívesen fogyasztja az olajban gazdag terméseket is
• a nyári időszakban étlapján szerepelnek a a hernyók és az ormányos bogarak

Megfigyelése:

• nem tipikusan vonuló, inkább kóborló fajnak tekinthető
• a hazai egyedeink főleg a Balkán-félszigetre húzódnak
• hozzánk pedig a Cseh és Lengyelországból érkeznek egyedek
• a költési időszakban gyakran megfigyelhetjük fák tetején, miközben énekszámukat adják elő
• télen gyakori vendég az etetők környékén