Varázslatos természet: Kirándulás a börzsönyi tájakon.

Kedves olvasóim, a Natura Hill vendégház jóvoltából, két csodás napot tölthettünk el a párommal Zebegényben. A Börzsöny Természeti Értékei fotópályázaton elért első helyezésem díja volt, melynek köszönhetően csodás élményekben lehetett részem. Nagyon szeretem a börzsönyi tájakat, minden évben jó pár napot eltöltünk ezen a csodás vidéken, kirándulunk a Visegrádi fellegvárba, az Ipoly partján kóborlunk, felfedezzük a tájat, vagy csak pihenünk a Duna parton nézve a vízi és a légi forgalmat, mely az ott élő madarakkal mindig egy szép élmény.

Kihasználva a kora őszi időjárást útra keltünk Zebegény felé. Két úton lehet eljutni ide, de ezen a napon a hosszabb és a szerintem szebb útvonalat választottuk, mely Drégelypalánkon, Kemencén és nagy kedvencem Bernecebarátin át vezet Szobig, ahol az Ipoly találkozik a Dunával. Szobtól végig a Duna parton vezetett az utunk teljesen Zebegényig, ahol meredek emelkedő megtétele után értük el a vendégházat. A nagy szintkülönbség miatt, már ekkor sejtettem, hogy onnan a dombtetőről csodás panoráma fog elénk tárulni és így is lett, sőt talán még szebb is volt, mint ahogy elképzeltem. Az udvarról és a szobánkból Zebegény, Nagymaros és a távolban Szob volt látható, no meg persze a Dunakanyar csodás panorámája. A kedves fogadtatás után visszamentünk a Duna partra, gyönyörködni a Visegrádi várban és a táj szépségében. A napot sajnos komor fellegek takarták el és cseperegni kezdett az eső, ami szerencsére nem tartott sokáig, pedig a talajnak és a folyóknak nagy szüksége lett volna rá, mert a Duna vízállása rendkívül alacsony, olyannyira, hogy a homokszigetek teljesen kilátszódnak belőle. Azonban az idő kegyes volt hozzánk és a nap sugarai itt-ott előbújtak a felhők takarásából. Az első napunk nagyon gyorsan elszaladt, de a nap végére a sok kedves emlék mellett még egy plusz örömöm is megadatott, ami nem más, mint a szarvasbőgés volt. A vendégház melletti hatalmas mező felől jött a hang, nem is olyan messziről, így az idei ősz első szarvasbőgését élhettem át ezen az estén.

Másnap reggel nagyon hideg, szeles és esőcseppes, igazi őszi reggelre ébredtünk. Azonban kedvünket nem vette az időjárás, elbúcsúzva a kedves vendéglátóinktól útra keltünk és mire leértünk a Duna partra a napocska sugarai egyre jobban előmerészkedtek a felhők mögül és nekik köszönhetően a levegőt is egyre melegebbé varázsolták. A felhők, mint hatalmas habcsókok díszítették az egyre kékebb égboltot, mely gyönyörű látványt nyújtott és remek fényeket biztosított a fotózáshoz. A természetnek hála ez a szép idő az egész napunkat végigkísérte. Hazafelé ismét az Ipoly mellett vezetett utunk. Letkés és Ipolydamázsd között van egy csodaszép kis ártéri park, mely a forró és esőszegény nyár miatt szárazon állt, így teljesen le tudtunk sétálni a folyó partjára, melyet már régen láttam ennyire sekélynek. Hosszú szakaszon követni lehet a folyót, teljesen a partja mellet. Az Ipoly rendkívül gazdag élővilággal büszkélkedhet, melyek között olyan növények és állatok is szép számmal előfordulnak, melyek csak erre a vidékre jellemzőek. Ezen a napon is több megfigyelési élménnyel gazdagodtam, melynek egyik legszebb pillanata a Kis kócsagok a folyó feletti könnyed röpte volt. Ez a gyönyörű hófehér tollruhát viselő madár, a megszólalásig hasonlít a Nagy kócsagra, azzal a különbséggel, hogy jóval kisebb termetű. Összesen öt példányt sikerült megfigyelnem, melyek kisebb lemaradásokkal, egymást követve repültek a folyó folyásirányával ellentétesen, majd eltűntek a fák takarásában. Ismét útra kelve a Nagybörzsöny felé vettük az irányt, ahol megállva egy hatalmas tisztáson, gyönyörű tájkép tárult a szemünk elé. A langyos szélnek köszönhetően a levegő kristálytiszta volt, így nagyon messzire elláthattunk és a fehér felhőpamacsok még fokozták a panoráma szépségét. Következő megállónk Drégelypalánk volt, melyet a Börzsöny északi leejtői, a vadregényes Középső-Ipoly mocsaras árterei és égeres láperdői ölelnek körbe. Az Ipolynak ezen a szakasza kiemelt fontosságú a madármegfigyelések szempontjából, ugyanis a tavaszi és őszi vonulás idején többféle vízimadár fajnak nyújt táplálkozó és pihenőhelyet. A Csadó-tanyai madárles egy igazi kis madárparadicsom, ahol nem csak az átvonuló madarak találják meg a biztonságot és a bőséges táplálékot, hanem sok fajnak többek között a hazánkban nagyon ritka, Énekes hattyúnak költőhelyül is szolgál. A madarak körében azért ennyire közkedvelt ez a hely, mert egész évben víz alatt áll, melyben mocsaras nádas és sásos és nyílt vízi területek váltják egymást és ahol egész évben míg a kemény fagyok be nem állnak, bőséges táplálékot is találhatnak maguknak. Ezen a napon egy Bütykös hattyú családot sikerült szemügyre vennem, amint a tojó és a hím a három fiókájával úszkáltak a sással benőtt mocsárban. Drégelypalánkot elhagyva hazafelé vettük az utunkat, búcsút intve a Börzsöny csodálatos vidékének.

Ez a két nap nagyon gyorsan elszalad, de rengeteg élményt és emléket hagyott bennem, melyeket bármikor felidézhetek és újra meg újra átélhetek