Gondos madárszülők.

Hatodik éve annak, hogy a munkahelyemen egy régi autógumi belsejébe fészkelt egy házi rozsdafarkú pár. Abban az esztendőben két sikeres költésük is volt, melyből tíz apró fióka nevelkedett fel. Az ezt követő két évben is visszajártak a fészekbe, és itt adtak életet utódaiknak. A harmadik évben újra kirenoválták a fészket, és a tojó lerakta öt apró, fehér tojását. Sajnos azonban ebből a tojásokból egy fióka sem láthatta meg a napvilágot, mert egyik nap amikor a fészket ellenőriztem megláttam, hogy a fészek üresen tátong, a apró kis tojások szőrén szálán eltűntek. Pontosan nem tudom, hogy mi lett a sorsuk, de szerintem nyest járhatott a fészekben, mert ő hozzá tudott férni a tojásokhoz, amik csemegét jelentettek neki. Másod költés ebben az évben nem volt, sőt a következő esztendőben is üresen, és elhagyatva maradt a szép gondosan, évekkel ezelőtt megépített madárotthon. Tavaly ismét figyeltem, hogy hátha újra lakója lesz a fészeknek, és úgy is lett. Igaz csak egyszer költöttek benne, de május végére öt házi rozsdafarkú fiókát neveltek fel a gondos szülők. Az idei év költési szezonját már nagyon vártam, és nem hiába. Egy fiatal pár, lehet éppen a tavaly itt nevelkedett tojó választotta ki a fészket, és kezdett neki a rendbetételének. A rozsdafarkúaknál, a tojó az aki fészkelő helyet választ az újdonsült családnak, és ő az aki a fészket megépíti, de ebben az estben építeni nem kellett, csak renoválásra volt szükség. Amint készen volt az otthonuk az utódok fogadására, le is tojta hófehér aprócska tojásait, szám szerint ötöt. Napra pontosan április 22-én. Az első, és az utolsó tojás között több nap eltérés is lehet, és csak akkor kezdi el egész nap melengetni őket, amikor már teljes a fészekalj. Ilyenkor már csak rövid időre hagyja magukra a tojásokat, addig amíg táplálékot keres magának. Pontosan egy hete szombaton belekukucskáltam a fészekbe, mert a költési idő kezdett a vége felé járni, de akkor még a tojások ott lapultak a fészek legaljában. Hétfőn délelőtt a tojó hernyókkal a csőrében repült be otthonukba, ami nem jelentett mást, minthogy napvilágot láttak a fiókák. Mind a öt kismadár szerencsésen kikelt a hétvége alatt, és jelenleg már egy hetesek. A gondos, fáradtságot nem ismerő szülők, pedig egész álló nap rovarokkal, hernyókkal megtömött csőrökkel repkednek , hogy jóllakassák pelyhes kis fiókáikat. Vizsgálatok szerint a kikelés utáni első napokban körülbelül 100 alkalommal, míg a 7-14 napos fiókáknak, akár 360 alkalommal is visznek betevő falatokat a szülők. Mind a két szülő eteti, és gondozza az utódaikat, és felváltva, hol egyik hol a másik repül be a fészekbe, hogy megetesse a folyton éhes csőrű kis apróságokat. Sejtésem szerint az első költése lehet ennek a párnak, mert mind a tojó, mind a hím nagyon fiatal. A hímnél nagyon jól láthatóan még nem alakult ki az idősebb madarakra jellemző sötétebb tollazat, még mindig a tojóra hasonlító világosabb tollruhát viseli. De fiatalság ide vagy oda, nagyon gondos, és odaadó szülők, hiszen szinte pihenés nélkül vadásznak zsákmányaikra, melyekkel az utódokat táplálhatják, hogy azok szép nagyra, és erősre cseperedjenek. Számításaim szerint még egy hét, és a fiókák kirepülnek első útjukra a nagyvilágba, ahol a bízom benne, hogy szerencsés, és szép hosszú élet vár majd rájuk.