Erdőszéli alkony.

Kora este volt, a nap sugarai aznapra már nyugovóra tértek és emléküket csak a narancsszínű felhők őrizték. Ahogy pedig búcsút vett a tájtól, a levegő egyre hűvösebbre fordult. Szeptember első két hetében nyáriasan meleg időjárásban lehetett részünk, mely mostanra ősziesre fordult. Reggelente fázósan didergünk, de napközben a nap sugarainak hála még kellemes, langyos idővel ajándékoz meg minket a természet. Az ősz a legszebb arcát mutatja, melyben öröm kirándulásokat tenni. 

Az erdőszélén sudáran álló fák lombjai már megérezték az ősz hűvös leheletét, sárga, vörös foltok díszlenek rajta, ahogy pedig a gyenge szellő láthatatlan kezével végigsimítja őket, csendesen búcsút vesznek életüktől és aláhullanak a talajra.  Ezen a kora estén nem csak a levelek nesze volt hallható, hanem a tölgyfák makkjai is potyogni kezdtek és halk koppanással értek földet az egyre vastagodó avarban. A csendet a vörösbegy kedves csattogása és a feketerigó csipogása törte meg, mely elárulta, hogy lassan ők is az alváshoz készülődnek. A feketerigó elcsendesedett, de a vörösbegy tovább folytatta kitartó csettegését. Az erdő szélen, ahol a bodzabokrok sorakoznak katonás sorrendben egymás mellett, mozgás jeleire lettem figyelmes. A bokrok, melyek hetekkel ezelőtt még a fényes fekete bogyóktól roskadoztak, mostanra már szinte tejesen csupaszon állnak, édes gyümölcsüket a madarak mind mind lecsipegették. A bokrok sárguló leveleinek a takarásából egy őzsuta bukkant elő. Óvatosan szedve patáit előmerészkedett a tisztás szélére, de a bokrok levelei tovább mozgolódtak az ágakon, jelezvén, hogy valaki még a rejtekükben van. Pillanatok múlva egy újabb suta jelent meg és követte a másikat. Gesztenyebarna bundácskáján már jól láthatóan a téli vastag, puha szőrzet jelei kezdtek megmutatkozni, hiszen ilyenkor ősszel, minden élőlény meleg bundát ölt magára, mely védelmet nyújt majd a hideg téli időben. A bokor levelei megnyugodni látszottak a két suta a tisztás szélén legelészett, amikor is hirtelen egy fiatal gida szalad elő ugyanazon a kis ösvényen, melyen a két felnőtt is előbukkant. Ő nem óvatoskodta el a lépteit, gyorsan szedve aprócska patáit szalad a két felnőtt után, kik azon nyomban abbahagyták a legelészést, felütötték fejüket és a közeledő gidára tekintettek. A kicsi odament hozzájuk és ő is nekifogott a vacsorájának. Lassan és óvatosan elindultam, nehogy megzavarjam a békésen eszegető családot, s magukra hagytam őket. Közben a vörösbegy is elhalkult, nyugalom és csend ülte meg az erdőt. Ahogy felgyulladt a csillagok fénye, a pirregő tücskök nekikezdtek muzsikájuknak, de a zenekar tagjai napról napra fogyatkozóban vannak. Hetekkel ezelőtt, amikor még nem voltak ilyen hűvösek az éjszakák a tücskök zenekara is sokkal több taggal büszkélkedett, hallgatóan többen játszották az andalító muzsikájukat, mostanra azonban már egy pár kitartó zenésze maradt a csoportnak, de lassan ők is el fognak csendesedni és csak jövő nyár végén hallhatjuk őket újra.