Búcsú szeptembertől!

Imádkozó sáska  

Erdei rabló

  Vízi csillaghúr

Ismét eltelt egy hónap, az idei ősz első hónapja, mely a szokottnál jóval enyhébb időjárással ajándékozott meg minket. A réteken még virítanak az ősz virágai, de ahogy telnek a hetek számuk úgy fogyatkozik, úgyhogy minden pillanatot ki kell használni, hogy szépségükben gyönyörködjünk. A rovarok is egyre kevesebben vannak, de sétáink alkalmával még találkozhatunk lepkékkel, szitakötőkkel, imádkozó sáskákkal, szorgosan gyűjtögető méhekkel és pókokkal, kik reggelre gondosan megszőtt hálókkal borítják be a rétek növényeit. 

Szeptemberben szinte még alig intünk búcsút a nyárnak, de a természet már jelzi a változást. Az erdő fái már egyre színesebb lombruhában pompáznak, a levelek üde zöldjét már csak kedves emlékként őrzi a szívünk. Ugyanúgy, mint a madarak csengő énekeit, akik közül sokan már útra kéltek telelő területeik irányába, hisz minden esztendő szeptemberében éri el a madárvonulás a csúcspontját. Aki alkonyat után a természet ösvényein töltötte az estéit, annak biztosan volt szerencséje hallani a gímszarvasbikák orgonáló muzsikáját, mely fontos hozzátartozója a kora őszi éjszakáknak. Azonban nem csak a szarvasok szépségében gyönyörködhettünk, hanem az egyre nagyobbra cseperedő pettyes bundácskájukat már elhagyó őzgidákban, kik anyukat követve járják az erdők és mezők ösvényeit, kihasználva a természet terített asztalát, hisz ilyenkor ősszel kell megerősödniük, hogy mire beköszönt a hideg, fagyos tél és vele együtt az ínségesebb időszak kellő erőt tudjanak gyűjteni, hogy a zord hónapokat át tudják szerencsésen vészelni. A mögöttem álló hónap ismét rengeteg szép pillanattal és megfigyelési élménnyel ajándékozott meg, melyet fotóimon keresztül Veletek is szeretnék megosztani. 

Őszi kikerics 

 Pelyhes kenderkefű