Elérkezett az október, a
Gergely-naptár szerint az esztendő tizedik hónapja. Csúcspontjához érkezik a
lomszíneződés és kirándulásaink alkalmával, az ezerszínű erdő nyújt varázslatos
látványt. Pirosan tündökölnek a vadrózsabokrok és szinte roskadoznak a vitaminban
dús termésektől, kék színével csalják a
tekintetünket a kökények és félősen bújnak meg mellettük a kecskerágó
különlegesen szép, rózsaszínes termései, melyek közepében narancsszínű termések
várják az éhes madárcsőröket. Az erdő
fái is a legszebb ünneplőjüket öltötték magukra, a bükkök, a cserek, a tölgyek, de
mind közül talán a legszebbek a juharok, melyek olyan csodás szín kavalkádban pompáznak, hogy szinte csak ámulunk, hogy milyen csodára is képes a természet. Az
erdő talaját frissen aláhullott levelek díszítik, melyek közül a virágok helyét
ebben a hónapban már a különböző szépségű gombák veszik át.
A természet asztala finomabbnál
finomabb falatokkal kedveskedik lakóinak. Hullnak a makkok, éjjel nappal kopog
az erdő, ahogy földet érnek a vaddisznók, a szarvasok, a mókusok és az erdei
egerek kedvelt táplálékai. Érik a dió, a kökény, a vadszeder és a csipkebokrok
roskadoznak a finom csemegéktől. Nagy fakopáncsok, szajkók hordják és
rejtegetik a terméseket, hogy élelemraktáraik fel legyenek töltve, mire beköszönt
a hideg és fagyos tél.
Októberben a madarak vonulása már
kezd alábbhagyni, a sereghajtó házi rozsdafarkúak és az énekes rigók is útra
kelnek, helyettük pedig sorra érkeznek meg a téli vendégeink. Csinos élénk
narancsszínű tollruhába öltözött süvöltő hímeket és szürkés tollruhás tojókat
figyelhetünk meg a juharfákon, ahogy a terméseket csipegetik. Finnország felől
megérkeznek a fenyőrigók is, akik egyik kedvenc elesége az ostorfák
bogyótermései, de nem vetik meg az almákat vagy más gyümölcs csemegéket sem. Olykor
egészen nagy csapatokban lepik el a Sámsonháza mellett elterülő mezőket,
miközben a talajon magvak után kutatnak.
A gímszarvasok násza lassan véget
ér, de nem tűnik el a szerelem az erdőkből és a mezőkről, mert ebben a hónapban
kezdődik meg a dámszarvasok nászidőszaka, a barcogás. A bika gurgulázó
hangjával hívja fel a tehenek figyelmét és minden esetben, a tehén keresi fel a
leendő párját. A bika barcogó fészket kapar a talajba és ott hallatja nászhangját,
bízva abban, hogy felkelti a tehenek figyelmét és őt választják születendő
borjaik apjának.
Az előttünk álló hónap is
szebbnél szebb élményeket tartogat mindenkinek, aki a természet ezernyi színt
rejtő ösvényeit járja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése