A borz látogatása.

A természet minden egyes lakóját szeretem és tisztelem, hiszen sokkal, de sokkal szegényebb lenne a világ bármelyikük nélkül. Nekik köszönhetjük a természet ösvényein átélt boldog perceinket, melyek sok estben egész életünk át végigkísérnek minket. Vannak élőlények, melyekkel szinte minden áldott nap találkozhatunk, de olyanok is akadnak szép számmal, melyek rejtett életük miatt csak nagyon ritkán kerülnek szemünk elé és olyanok is van amikor éveket kel várni arra, hogy az első találkozást átélhessük. A nappal aktív élőlények életét, jóval könnyebb szemmel követnünk, mint az éjszakai állatokét. Napközben vackukban pihengetnek és amikor a nap alábukik a horizonton és a szürkület puha leplét a tájra kezdi teríteni, ők akkor bújnak elő és fognak neki a napi rutinjuknak. Az ő napjuk akkor kezdődik, amikor a miénk véget ér. A sötétség védelmező leple alatt élik életüket, emiatt a megfigyelésük jóval nehezebb. Sok estben csak a hallásunkra hagyatkozatunk, a kiadott hangjuk és neszeik alapján tudjuk őket beazonosítani, mert szemünkkel a sötétben, szinte csak árnyakat látunk, de olykor ez is nagy segítség, hiszen aki ismeri a természet lakóit, annak ez is elegendő tud lenni a beazonosításhoz.

Szeretek naplemente után kint lenni a természetben, tavasszal és nyár elején ebben az időszakban a madarak csodaszép dalaitól hangos a táj, melyek mára már elcsendesedtek, de ilyenkor is szép élményeket gyűjthet az, aki egy kicsit tovább ébren marad és figyeli az éjszakai erdő, mező életét. Egyetlen ilyen éjszaka sem telhet el úgy, hogy ne hallanám a macska bagoly messzire hangzó kiáltását, amint a hím és a tojó egymással beszélget, az őzsuta mély és rekedtes ugatását, a vaddisznók horkangatását, vagy a nagy bele vékonyka hangját, amint a társát hívja. Ezek a hangok mellett neszeket, száraz letört ágak roppanásait is hallani lehet, amint az állatok mancsaikat vagy éppen patáikat szedik az erdő talaján. Állatok pedig vannak bőséggel, igaz, hogy sokukat nem tudom megfigyelni, de a vadkamerám segítségével fény derülhet rá, hogy az előbb említetteken kívül, még kik látogatják a kiserdőmet.

Egyik nap, amikor az éjszakai felvételeket néztem vissza, nagyon megörültem, hiszen a mindennapos látogatók mellett, egy eddig, még nem látott, éjszakai életet élő állatot rögzített a kamera, aki nem más, mint a borz. Szép nagyra nőtt példány volt, melynek a testsúlya szerintem a 10 kg-ot is bőven meghaladta. A borzok átlagos testhossza eléri a 70-75 cm-ert, súlyuk pedig, a táplálékban gazdag nyári és őszi hónapokban akár 17 kg-os is lehet. Igaz élőben még soha nem sikerült vele találkoznom, de a felvételen egyből felismertem zömök testéről és jellegzetes, csak rá jellemző fekete-fehér, sávos fejmintázatáról. A kiserdő felett van egy hegyoldal, melyet már sokszor megmásztam, hiszen innen a legszebb a kilátás a Salgói várra és a minket körbeölelő tájra. Ennek a hegyoldalnak az aljában van egy laza, földes domboldal, melyben egy ovális bejáratú lyuk figyelhetőn meg. Sokszor gondolkoztam már rajta, hogy ennek a kotoréknak ugyan van e lakója, több dolog is arról árulkodott, hogy van, hiszen a bajárat előtt, karomnyomokat sikerült megfigyelnem. A borz saját maga készített kotorékban, találóbb néven borzvárban lakik, vagyis inkább laknak, mert olykor, egy ilyen várnak 10-12 lakója is lehet, melyek rokoni kapcsolatban állnak egymással, nemtől és kortól függetlenül. A borzvár bejárata, mely az általam talált kotorékra is igaz, vízszintesen ovális alakú és a bejárat előtt, amint a lakói befelé kapaszkodnak karomnyomok is megfigyelhetőek. Belsejében, mint egy labirintus úgy keresztezik egymást a járatok, melyeknek a hossza, kedvező talajban akár a 60-100 méteres is lehet. A lakókatlan, melyben a napközbeni világos időszakot töltik, valamint a hideg téli napokon pihennek, 5-6 méter mélyen helyezkedik el. Több helyen is olvastam már róla, hogy a rókák előszeretettel foglalják el a borzvárakat, sőt egy-egy nagyobb borzvárban, melynek minden esetben több kijárata is van, akár egymás mellett, békességben is eléldegélnek. A borzoknak és az erdő többi lakójának, most jött el, azaz időszaka, amikor elkezdik gyűjteni és felhalmozni a testük zsírrétegét, hiszen a nyár végi és az őszi természet finomabbnál finomabb falatokat kínál a számukra. Testük súlya ebben az időszakban a legnagyobb, de kell is nekik a kerekded külső, hiszen a hideg, fagyos és havas téli napokon, minden egyes falatért meg kell küzdeniük, így ebben az időszakban felszedett súlytöbblet biztosítja számukra azt, hogy a zord hónapokat átvészelhessék.

A borz hetek óta, minden éjszaka látható a kamerám felvételein, így, ha személyesen nem is tudok vele találkozni, de legalább tudom, hogy a közelben ő is itt éli a mindennapjait és ez nagyon boldoggá tesz.