Visszatértek a csízek.

 Csíz - tojó

A tavalyi esztendőben, a kiskertembe kihelyezett etetőket napi rendszerességgel látogatták a csízek. Leggyakrabban a talajra lepotyogott napraforgó magokat csipegették fel, de olykor  az ipari tepertőből is lakmároztak. Novembertől márciusig, minden áldott nap láthattam ezeket, a verébnél is kisebb madárkákat. A hímek élénk olajzöldes és fekete tollruhát viselnek, míg a tojók sokkal szolidabbak, az ő tollazatuk szürke színezetű, melyet erősebb, ugyancsak szürke csíkok tarkítanak. Ebben a hónapban van fél éve, hogy nem találkoztam velük, hiszen az állományuk nagy része vonuló, a nálunk meleg hónapokat ők az északi országokban töltik, ahol a költőterületeik is vannak. Hazánkban nagyrészt téli vendég, de megfigyelések szerint, mintegy 200 pár, már a költési időszakra is nálunk marad. Ahogy északon beköszönt az egyre hidegebb és zordabb időjárás, ők szárnyra kapnak és dél felé kezdik meg vonulásukat. Sokuk hazánkban marad, de vannak példányaik akik tovább folytatva az utazást és egészen Olaszországig elvádolnak.

Szombat reggel, amikor a munkahelyemre indultunk, ismerős hangokra lettem figyelmes. A kertünk szélében, egy szép sudár nyírfa áll és a hangok ennek a fának a koronájából szűrődtek ki. Amikor meghallottam már tudtam, hogy ezek nem lehetnek mások csakis a csízek és nem is kellett sok idő, hogy szemrevételezhessem őket, pillanatok múlva szárnyra kaptak a lomb takarásából és jól láthatóan feltűnt élénk zöldes tollazatuk és a hímek szárnyát díszítő sárga színezetű szalag. Nagyon sokan voltak, pontosan csak megsaccolni tudtam a csoport létszámát, ami mintegy 25 egyed körüli lehetett. Ahogy az egyik felrepült a magasba, a többi követni kezdte őt, miközben folyamatos csipogással tartották egymás között a kapcsolatot, majd ismét lejjebb ereszkedtek és visszarepültek a nyírfára. Kicsit megpihentek, beszélgettek és a fa magjait csipegették, majd újra szárnyra kaptak, megtettek egy kört az erdőszélen és ismét visszatértek kiinduló helyükre. Pár percet pihentek és újra a magasba emelkedtek és eltűntek a szemeim elől. Boldog voltam, hogy fél év után újra láthatta őket. Hogy ez a csapat itt marad e a környékünkön vagy tovább folytatják útjukat dél felé azt nem tudom, azonban bízom benne, hogy jó pár példánya az idei etetési szezonban is sokat fog a kertemben és a környező erdőkben vendégeskedni.

 Csíz - hím