Üdvözöllek ősz!

 

Elérkezett az ősz első napja, a legszínesebb évszak, amikor a fák és a bokrok ezrei, színes ünneplőbe öltöztetik a természet szerteágazó ösvényeit. Nagyon sok embertől hallom, hogy sajnos itt az ősz és azt szeretnék, ha a nyár nem ért volna még véget. Sokaknak az őszről az elmúlás, az esős és ködpaplanba bújt napok jutnak az eszébe, pedig az ősz az az évszak, amikor a táj, a legszínesebben pompázik. Sárga, vörös, narancs, barna, rózsaszín, bordó színeket fest a tájra, olyanokat amilyenre csak ő képes, csak Ő a Természet. Számomra az ősz nem az elmúlásról szól, hanem arról, hogy a meleg, olykor tikkasztó nyár után megpihen és pár hónapra nyugovóra tér, hogy aztán tavasszal újult erővel, újjáéledjen a hosszú téli állom után.

Szeptemberben, már jól észrevehetően egyre rövidülnek a nappalok. A sötétség puha paplanját már egyre korábban a tájra teríti, reggelente pedig egyre lustábban és később ébred fel a nap. A levegő napközben még kellemesen meleg, de az éjszakák már egyre hűvösebbek és fázósabbak. Az éjszakai pára reggelre, harmatos díszbe öltözteti a fűszálakat, az ősz virágait és még a rovarok testét is. Ahogy pedig a nap sugarai előbújnak, mintha milliónyi ékszer lenne szerteszórva, úgy csillognak az apró cseppek.

Az erdő ösvényein már most, a hónap legelején is frissen aláhullott, elsárgult falevelek díszlenek és napról napra, egyre puhább és vastagabb avarszőnyeggé sokasodnak. Az őszi erdő halk és csendes, hosszú percek telhetnek el úgy, hogy akár egyetlen madár hangját is hallhatnánk, pedig ott vannak a fák ágai között, de csendesen szálldosnak útjukon. Az idei esztendőre legtöbbjük már elcsendesedett és csak jövő tavaszra gyönyörködhetünk újra csengő énekükben. A frissen otthonukat hagyott levelektől zizeg az erdő és a színes avarszőnyegből az ősz virágai és a gombák kukucskálnak ki.

Vonuló madaraink sorra kapnak szárnyra és megkezdik hosszú vándorútjukat, dél felé. Helyükre az északi tájakról érkeznek majd tollas vendégek, akik a téli időszakot fogják nálunk tölteni. Érni kezdenek az ősz gyümölcsei és, ha a természet is úgy akarja akkor az erdők, mezők terített asztallal várják majd az éhes vendégeket. Makkok koppanása vonzza a szajkókat, ez erdei egereket, a mókusokat, a szarvasokat vagy éppen a vaddisznókat, hiszen ebben az időszakban kell kellő zsírréteget növeszteniük és elraktározni a falatokat, hogy a hideg telet át tudják majd vészelni. A bodza, a kökény és a galagonyabokrok szinte roskadoznak az érett termésektől és várják, hogy a sok éhes csőr jóllakjon belőlük.

Esténként, naplemente után szarvasbikák messzire hangzó bőgésétől hangos a táj és időről időre a levegőbe kiáltják, a szerelemtől átitatott hívó szavukat.

Szeretem az őszi napokat és az sem szomorít el, ha éppen a nap nem a legfényesebben tündököl az égbolton, vagy ha puha ködpaplanba burkolózik a táj, mert szerintem aki szereti a természetet, az elfogadj az évszakok változását, mindegyikben meglátja és észreveszi azokat a pillanatokat és kedves élményeket melyeket a természet tár fel előtte.