Kibontotta szirmait a salátaboglárka.

Salátaboglárka

Ilyenkor tavasszal, amikor a szél gyengéd kezeivel végigfésüli az erdők talaját, a nap pedig sugaraival melengeti a levegőt, sorra ébrednek téli álmukból a színes szirmokkal büszkélkedő virágok. Évről-évre szemmel követem, és naplómba jegyzem, hogy mikor, hol, mi nyílik. Tavasszal az erdők mélyén ébrednek fel az első vadvirágok, majd nyáron a rétek és a mezők borulnak virágpompába. A sudár fák sűrűjében otthonra lelt virágoknak igyekezniük kell, hogy még mielőtt a hatalmas lombsátor bezáródik fejük fölött, elérjék teljes pompájukat.

Az üde erdők avarpaplanjából április elején bújik elő a salátaboglárka, mely a tavasz egyik legszebb virága közé tartozik. Kecses termetével félősen és szégyenlősen bújik meg az elszáradt levelek ölelésében, de nap sárga színével nem tud észrevétlen maradni, szó szerint csalja magához a tekintetet.  

Tegnap délután útra keltem, hogy megnézzem, el kezdték e már virágjait kibontogatni. A nap meleg sugarait ontotta, és a szikrázóan kék égbolton olykor sötét, eső ígéretét magukban hordozó felhőket kergetett az egyre erősebben fújó szél. Csodálatos tavaszi időben lehet napok óta részünk, melynek nem csak mink örülünk, hanem a növényvilág is szívesen vesz a nap meleg simítását. Az erdő fái között élő cserjék sorra bontják ki rügyeiket, melyben az aprócska levelek lapultak hosszú időn keresztül. Olyan üdék, és olyan jól eső látványt nyújtanak a szemnek, hogy alig lehet szépségükkel betelni. De nem csak ők színesítik a télen megfakult erdőt. A talajon sorra törnek utat maguknak a fűszálak, az apró virágok, és itt-ott szinte szőnyegként borítják a talajt a salátaboglárka szív alakú, csipkézet szélű, fényesen zöld levelei. Pár napja még csak sejtelmesen sárguló bimbók jelezték, hogy a virágzás már oly közel jár, mostanra azonban egyre többen nyitották szét csillogó szirmaikat. A magányosan nyíló virágok 2-3 centiméteres átmérőjűek, és 8-12 sziromból állnak. A kedvező időjárásban már nem csak a cserjék és a virágok ébredeznek, hanem a fák is megérezték a változást. Az egyre hosszabbodó nappalokat, és az egyre melegebb napsugarakat. Az erdőszélen álldogáló, hatalmas vadgesztenyefa is kibontotta a gyantás burok védelmében szunnyadó rügyeit, és napvilágot láttak az üde zöld levelek, és a még aprócska virágok. Ahogy telnek a napok és a hetek, az egész táj nem csak a lábaink előtt, hanem a fejünk felett is üde zöld színekben fog pompázni.