Másodköltésre készülve.

Mint arról már korábban beszámoltam Nektek, az akácfámra kihelyezett odú, az idei esztendőben egy széncinege párnak ad otthont. A tojó annak rendje és módja szerint, áprilisban el is készítette a mohából és a puha kutyaszőrből álló, kényelmes, meleg fészkét. A lerakott tojásokból, a tojó gondos melengetésének hála, május 2-án ki is keltek a jövő nemzedék aprócska kis fiókái. Ettől a pillanattól kezdve mindkét szülő pirkadattól alkonyatig csak hordta és hordta a finom falatokat, hogy jóllakassák a folyton éhes kis apróságokat. Az etetés a mai napig is tart, de tegnap egy különös eseményre lettem figyelmes. A hím napközben apró falatokkal kedveskedett a tojónak, aki a kora esti órákban, szőrcsomókkal a csőrében neki kezdett, a közös otthonuk renoválásának. A picik tegnap voltak 14 naposak, mely azt jelenti, hogy pár nap és elhagyják a fészküket és kirepülnek, a még számukra ismeretlen világba. Viszont a tojó már most serényen készül, a következő nemzedék fogadására. Olvastam már olyan esetről, hogy a kis cinegék még a fészekben lapultak, amikor az anyuka már elkezdte letojni a következő fészekalj tojásait. Amikor pedig a fiókák elhagyták az otthonukat, ő neki is kezdett a tojások melengetésének. A frissen fészek hagyott fiókákat pedig az apuka etette és gondozta tovább, mígnem teljesen önállóvá nem váltak. Lehet az én kertemben is ez a folyamat fog lejátszódni, legalábbis minden jel erre mutat. Kíváncsian várom az elkövetkező napokat, hogy a pihés kis apróságok mikor jelennek meg az odú bejáratában, és mikor jön el az a pillanat, amikor megteszik az első szárnycsapásaikat a kertemben. Ez idáig sajnos lemaradtam erről a kedves eseményről, de talán az idei esztendőben részese lehetek.