Oldalak

2017. június 26., hétfő

Fiatal szajkók látogatása.





A mai nap, kertem újabb fiatal vendégeiről szeretnék mesélni Nektek.  Ezen a reggelen is megelőztem az ébresztő órám, és, ha már így történt meleg teám társaságában a kertem, és az erdőben zajló eseményeket figyeltem. Mindig történik valamilyen, számomra érdekes esemény, soha nincsen olyan perc sem, ami unalmasan telne el, pláne nem egy hatalmas erdő közelében. Június második felében járunk, amikor is egyre több madár fiókája hagyja el az otthonát. Vannak fajok, akik évente egy fészekaljnyi fiókát nevelnek fel, de olyanok is akadnak szép számmal, akik évente kétszer, vagy akár háromszor is költenek. A széncinege család tavasszal lerakott tojásai már régen felrepedtek, és a belőlük napvilágot látott utódok már szépen felcseperedve önálló életet élnek. A szülők már a másodköltés apróságait etetik, pirkadattól alkonyatig hordják a finomabbnál finomabb falatokat, de a kicsiket szinte lehetetlen jóllakatni. Ezen a reggelen azonban nem csak a széncinegék gondoskodásában tudtam gyönyörködni, hiszen kertembe új vendégek érkeztek. Egy egész szajkó család tisztelt meg jelenlétével. A két felnőtt szajkót három ifjonc fiacskája kísérte, akik gyorsan véget is vetettek a kert csendes nyugalmának, persze én ezt egy pillanatig sem bántam, sőt örömöm határtalan volt. A kicsik annak rendje és módja szerint mindent vizsgálni kezdtek, és a kertem minden apró kis darabjával meg akartak ismerkedni. Az ég kékjében játszó szemeikben, a kíváncsiság és a fiatalkori pajkosság csillogott. Könnyen meg lehet különböztetni egy felnőtt madarat egy fiataltól, és nem csak tollruhájukban tűnik fel a különbség, hanem a viselkedésükben is. A felnőttek megfontoltak, óvatosak, hiszen bennük már sajnos sok rossz emlék nyomot hagyott. A kicsik szeleburdik és kíváncsiak, hisz akik pár nappal ezelőtt hagyták el az otthonukat minden újdonság, mindent megvizsgálnak, minden megtapogatnak, megcsipkednek a csőrükkel, és semmitől sem tartanak, hisz nem tudják még, hogy mennyi veszély is leselkedik rájuk. Amire tudják, a szülők megtanítják őket, ha tilosba tévednek, megszidják a kis sihedereket, mely szidást megértenek, és jól eszükbe is vésnek. Azonban sajnos a szülők nincsenek minden pillanatban mellettük, nem tudják fiatal életük minden percét őrizni, de ami csak tőlük telhető azt megteszik, hogy épségben, egészségben, és kellő ismeretekkel reppenjenek ki a nagyvilágba.
Amikor, ezeket a sorokat írom, kora este van, délután a fiatal szajkók újra nálam jártak, és a kihelyezett madárfürdőmmel ismerkedtek. Ezt a madárfürdőt nagyon sok kis tollas használja. Vannak, akik szomjukat oltják belőle, és vannak, akik frissítő fürdőt vesznek benne. Az itatóm egész évben üzemel, de legnagyobb keletje ilyenkor nyáron van, amikor a meleg, a madarak életét is próbára teszi. Ennek a szajkó testvérnek, ahogy láttam ez volt az első fürdőzése. Az egyik ügyesen, szárnyait csapkodva pocskolt, a másik viszont félősen csak jött ment a fürdő szélén, és végül úgy szállt el, hogy nem mert megmártózni benne. Még szoknia, és ismerkednie kell ezzel az újdonsággal, de biztos vagyok benne, hogy egy-két nap múlva ő is önfeledt fürdőzésbe kezd a kis madárstrandon.


      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése