Őszi virágvadászaton.

 Őszi kikerics

Kúszó iglice

Ligeti zsálya

Borzas füzike

Szeretem az őszt, számomra a tavasz után a második legkedvesebb évszak. Tudom sokaknak az őszről az elmúlás, az egyre hűvösebb, ködös, esős idők, az egyre hamarabb beköszöntő esték jutnak az eszükbe. Ez mind igaz is, de mindemellett az ősz számomra a második tavasz, amikor a fák, a bokrok a legszebb és legszínesebb ünneplőjüket öltik magukra. Ezekben, a hetekben a természet egyik legszebb csodája tárul a szemeink elé, az őszi lomszíneződés mesébe illő csodája, mely októberben éri el a csúcspontját. Addig azonban még pár hét hátra van, de az idáig is számos csodával kedveskedik nekünk a természet.

Nagykeresztúr határában, hatalmas mező álldogál, melynek dús fűszálai között szebbnél szebb virágok bontogatják szirmaikat, még ilyenkor is, ősz elején. Immár három esztendeje annak, hogy éppen itt sikerült életem első őszikéjével találkoznom. Azóta minden szeptemberben ellátogatok, hogy újra és újra meg tudjam csodálni szépségüket.

Szombaton délután gondoltam elérkezettnek az időt ahhoz, hogy meglátogassam az ősz legszebb virágát. A kék égen csak egy-egy kósza felhőpamacs úszkált, a nap sugarai pedig olyan meleggé varázsolták a levegőt, mintha visszacseppentünk volna a júliusba. A szél gyengéden fésülte a mezőt, növénylakói pedig engedelmesen hajladoztak, hol jobbra, hol balra. Olyan volt a tisztás, mint egy hatalmas nagy fűtenger, melynek lakói a színpompás virágok. Az elmúlt hetekben bőséges csapadék áztatta a természet ösvényeit, és ősz ide vagy oda, a növények újult erővel pompáznak nem úgy, mint a nyár derekán, amikor a forró, tikkasztó kánikula volt az úr. Serényen szedetem a lábaimat, egyiket a másik után a fél lábszári érő fűben, és a közöttük meglapuló szebbnél szebb virágok között. Óvatosan és odafigyelve kell járni, ilyen apró kincsekkel hintett mezőkön, hogy egyetlen lakójának se essen bántódása. Lakói pedig vannak szép számmal, köztük olyanok is, akikkel ez idáig még nem sikerült találkoznom. Az első ilyen virág a fenséges szépségű, üde rózsaszín színű kúszó iglice volt. Magassága nem volt több 5 centiméternél, és félősen, meghúzódva süttette magát az őszi napsütésben. A mező egyik leggyakoribb virág a ligeti zsálya volt. Nagyon hasonlít a kora nyáron virágzó rokonához a mezei zsályához, de neki a termete sokkal kisebb, és mély lila virágai is jóval apróbbak. A ligeti zsálya szépsége, kedvező időjárás esetén egészen októberig tarkíthatja a mezőket. A tisztást egy keskeny árok szeli ketté, éppen amikor a túl oldalára próbáltam át jutni, egy eddig még nem látott szép sudárra nőtt virágon akadt meg a tekintetem. Ő nem más volt, mint a kedves nevű, és igencsak csinos kinézetű borzas füzike. Élénk rózsaszín virágai szép nagyra nőnek, elérik a 2-2,5 centimétert is. Nem sokkal mellette pedig ott állt a hófehér szirmokat viselő fehér mályva. A fehér mályva is szép nagyra nőtt növény, magassága elérheti a 120 centimétert is. Szolid, méretes virágai pedig mágnesként csalják a tekintetet. A mező közepén jártam, amikor a magas fű öleléséből előbukkant az első halványlila szirmú őszike. Nem sokkal távolabb pedig, még többen voltak. Kicsit korainak találtam az időpontot, hogy meglátogassam őket, és nem is bíztam benne, hogy már virágba szökkenve fogom őket találni, de nem csak, hogy virágba szökkentek, nagyon részük már el is hervadt. Alig-alig volt olyan tő közöttük, melyek ne nyíltak volna még el. Az őszikéket a rovarok, főként a méhek porozzák be, és miután a szorgos kis munkások összegyűjtögették a nektárjukat, a virágok szirmai szépen lassan elernyednek, és hervadásnak indulnak. Utamat tovább folytatva még három kis csapat őszikével találkoztam. Közöttük is voltak már elnyíltak, de olyanok is akadtak, aki éppen akkor kezdték meg szirmaikat szétnyitni, mellyel megkezdték rövidre szabott pompájukat. Csinos külseje ellenére veszélyes növény, hiszen erősen mérgező.

Ez a hatalmas mező azonban nem csak a növényeknek ad otthont, hiszen ahol növények vannak, ott rovarvilág tagjai is jól érzik magukat. Lépteimet szépen kifejlett sáskák kísérték, és miközben szárnyukat széttárták, hol kék, hol piros színekben pompáztak. Dolgos méhek repkedtek virágról virágra, kihasználva a meleg, napsütéses időt, és természetesen a bőséges nektárkínálatot. Hétpettyes katicabogarak pihengettek a zsályák virágainak védelmező takarásában, lepkék perdültek táncra a tisztás meleg levegőjében, és ájtatos manók kulcsolták össze kezeiket, hogy elmormolják aznapi imádságukat. A növények pedig nem csak a rovarokat vonzzák, hanem a vadakat is. A mező legszélén, mely mögött dús lombokkal álldogáló fák alkotnak erdőt, egy őzsuta legelészett. Észrevette jöttöm, kíváncsi szemeivel figyelni kezdett, majd szépen lassan, kecses mozdulatokkal elindult a bokrok védelmező takarásába, és eltűnt a szemeim elől.

Ősz van, és, ha elolvastátok beszámolómat, és megtekintettétek a fotóimat, Ti is láthattátok, ennek az évszaknak a kedves arcát. Szedjétek lábaitokat Tik is a természet egyre színesebb ösvényein, és gyűjtsétek csokorba a kedves emlékeket, melyeket a természet megoszt veletek.   

 Fehér mályva

 

 Hétpettyes katicabogár

 

 Imádkozó sáska

 

    Barna tűzlepke