Oldalak

2018. február 23., péntek

Kíváncsi kertbejárás













Ígéretet tettem nektek, hogy Ti is velem együtt átélhetitek, igaz csak soraimon, videóimon, és fotóimon keresztül Szotyika, a mókuska kalandos napjait. Szerencsésnek érzem magam, hogy életét nap, mint nap szemmel követhetem.
Van, amikor csak a szokott események történnek, eszegetés, tisztálkodás, egyik fa ágáról a másikra ugrálás, de ezeket sem lehet, egy pillanatra sem megunni. Szívesen szemlélem, amikor hosszú perceken keresztül töri egyik szem magot a másik után, vagy amikor éppen a diót csemegézi, vagy rejtegeti a tőle megszokott fürgeséggel és ügyességgel. Mindig úgy figyelem őt, mintha az első élményem lenne, olyan elképedve, és olyan örömmel.
De van napok, amikor a nap sugarai előbújnak a szürke fellegek mögül, ilyenkor a mókuskám még elevenebben viselkedik, és még boldogabb, mint amikor borúsabb és szomorkásabb az időjárás. Ő rá is jó hatással van a napsütés, és örömmel veszi, ha kabátkáját a nap melege simogatja. Ilyenkor majd kicsattan a jókedve, kedves kis arcocskája, pedig mintha valóban üde mosolyra fakadna.
A minap is éppen egy ilyen, kellemesen napos délelőtt köszöntött ránk, és a természet lakóira. Akik már repeső szívvel, és egyre hangosabb strófákkal várják a lassan, de biztosan közelgő tavasz beköszöntét. Szotyinak sem kellett több a mókázásra, fürgén szaladva, ugrálva, jött ment a kertemben. Útja alatt pedig mindent átvizsgált, mindennel megismerkedett. Kúszott a csatornában, kíváncsian csillogó szemeivel vizsgálta, hogy az mire is való, nem e rejt valami számára érdekes dolgot, vagy finom falatot. Majd útját a kis madárházam tetején folytatta, ahol két hátsó lábaira állva, mellső kis kezeit fehér mellénykéjére emelve vizsgált a kertet, és annak folyamatosan érkező tollas vendégeit. Bőszen eszegetni kezdte a havat, mintha valami roppant finom elemózsia volna. Ezután következő úti célja a madáretető volt, és az, az alatt elhelyezett pala, mely mögül kedves kis arcocskájával fürkészett szét, hol jobbra, hol balra. Hosszú perceken keresztül tartott a kert, és annak a lakónak, a díszeinek felfedezése, mely percek alatt nem csak ő volt nagyon boldog, hanem én is. Hisz fürge mozgását, mosolygós arcocskáját, kíváncsian csillogó szemecskéit elnézve mérhetetlen öröm, és jókedv kerített a hatalmába.






  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése