Tavasszal, amikor a
melengető nap sugarai végigsimítják a tájat, ébredezni kezd a természet. A
fagyos szél megbékél, lágyan fésüli végig az erdők, mezők ösvényeit. A kikelet
első hírnökei félősen bújnak elő a puha avarból, mely egész télen át gondosan
védelmezte, melengette őket. Ezeknek a korán virágba boruló növényeknek a
földben szunnyadó hajtásai tápanyagban gazdagok, melyek lehetővé teszik, hogy
már a tél végén színes virágszőnyeggé változtassák az erdők talaját. Ez az ő
időszakuk, amikor a lombkorona ajtaja még nyitva áll, és akadálytalanul
bejuthat rajta az éltető fény.
A salátaboglárka fényesen zöld, apró levelei már hosszú napokkal ezelőtt
előbújtak az avarból. Olyan szépen
fedve a talajt, mintha valaki gondos, féltő kezeivel helyezgette volna el őket.
Pár nappal ezelőtt pedig megjelent az első virág, kedves arcával félősen
kukucskálva elő. Egyedül volt magányosan, körülötte csak a levelek terültek el,
melyek úgy takarta be őt, mint egy meleg dunna, amiből csak aprócska feje
tudott kikandikálni. Látványa csodaszép volt, és sárga színével úgy ragyogott,
mint a nap korongja odafenn a magas égen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése