Nagy fakopáncs
Nagy fakopáncs dobolása
Kékcinege
Hétpettyes katicabogár
Bársonyos tüdőfű
Amikor az égbolton tündöklő csillagok kedves kis arcocskája kezd megsápadni, és az éjszaka leple csendesen szétfoszlik beköszönt a hajnal. Új nap kezd ébredezni a természetben, mely ébredést a madarak csengő dalai kísérnek. Sorra törlik ki az éjszakai álmot szemeikből a feketerigók, a vörösbegyek, az énekes rigók, az erdei pintyek, a cinegék, és mindenki rákezd a maga kis melódiájára. Élettől, hangoktól lüktet az erdő, a mező. Rég várt neszeket, strófákat repít a langyos szél tova a fák törzsei között, majd fel a sudarakba, hogy az erdő minden szegletébe eljusson a hír, a tavaszi feltámadás híre.
A természet minden lakója készülődik. A fák, a bokrok
testében szakadatlanul folyik a munka, az avar mélyén az újjászületésre
készülnek a növények, és az egész erdő megtelik valami megmagyarázhatatlanul
finom illattal, melyet csak ilyenkor érezhetünk.
A kis tisztáson is nagy a készülődés. Sorra dugják elő
tüskékkel felfegyverzett apró testüket a csalánok, karcsú fűszálak próbálnak
helyet keresni maguknak, ahol újra zöld pompában nőhetnek, perzsa veronikák
bontogatják az ég kékjében pompázó szirmaikat, bársonyos tüdőfüvek lila és
rózsaszín virágaikkal csalják a rovarokat, és mintha a nap korongja, a földre
költözött volna, úgy tündökölnek a martilapu kedves fejecskéi. Apró gombák
kukucskálnak elő kíváncsi szemeikkel, arcukat betakaró kalapjuk alól, figyelve
a tisztás minden rezdülését. Ahogy az ébredező nap felsejlik az égén, és
sugarai a talajt simogatják, a rovarok is felébrednek éjszakai álmukból. A tisztás
szélét beborító avarban pókok szaladgálnak kecses lábaikkal, mint akiknek
sürgős, halaszthatatlan találkozójuk van. Verőköltő bodobácsok gyülekeznek a
napfényben úszó korhadt fákon, mintha sorsukat eldöntő gyűlést tartanának, majd
miután vége az összejövetelnek, elindul mindenki a maga útján. A kellemesen
meleg levegő az első hétpettyes katicabogarat is felébreszti. Csinos fekete
pettyekkel mintázott kabátkájában indul útnak, egy elszárad virágnak a szárán.
Lassan, megfontolt léptekkel halad egyre-egyre magasabbra, majd menet közben
újra és újra megpihen. Mozgásán látni, hogy nemrég ébredhetett fel hosszúra
nyúlt téli álmából.
A madarak kórusa örömittasan dalol, egy pillanatra sem
tartva pihenőt, csak ismétlik egyik strófájukat a másik után. Harkály dobol serényen
az erdőszél sudárra nőtt bükkfáján, melyre a távolból válasz érkezik. Egy régen elkészített odú bejáratában kékcinege kiáltozik nyugtalanul, védve otthonát a
közelben keresgélő fajtársa elől. Minden tollas készülődik, vannak, akik a
párválasztásra, vannak, akik a költésre, és olyanok is akadnak, akiknek
fészkében már tojások lapulnak. Megkezdődött hát a természet legszebb ünnepe, a
tavaszi feltámadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése